Párválasztási eszmények és szokások

Polgári fogalmak szerint ideális párválasztás = „jó parti”; ennek ellentéte pedig az ún. „mezalliansz”. (Francia szó, rangon aluli házasságot jelent.)A „jó parti” kifejezést rendszerint abban az értelemben használták, hogy valamelyik fél előnyös házasságot kötött; olyat, amely megfelelt a család, a rokonság igényeinek, s amely összhangban volt az illető társadalmi helyzetével. Különösen jó volt a parti, ha emelte a szóban forgó partner presztízsét vagy életszínvonalát, illetve a társadalmi ranglétra magasabb fokára helyezte őt. Persze a másik fél számára ugyanez a jövendőbeli már egyáltalán nem számított különlegesen jó partinak, sőt a család többnyire elégedetlen volt miatta. Pl. ha egy kistisztviselő elvett egy munkáslányt, ezt mindenki úgy könyvelte el, hogy a lány jó partit csinált, a férfinak pedig „elcsavarták a fejét”.A polgári társadalomban az osztályok és rétegek hierarchikus rangsora meglehetősen szűk korlátok közé szorította a házasodási lehetőségeket. A legáltalánosabb párválasztási szabály az volt, hogy „hasonló a hasonlóval”, vagyis a hasonló társadalmi helyzetű partnerek házasságkötését általános egyetértéssel fogadták. Nem keltett megütközést a szomszédos társadalmi rétegekhez tartozók (p1. kisiparos és kistisztviselő) házasságkötése sem. De ha a különbség ennél nagyobb volt a partnerek (illetve családjaik) között, akkor a magasabb társadalmi helyzetű fél rokonsága már „mezallianszról” beszélt, sőt nemegyszer botrányosnak minősítette az egész házasságot. A polgári sajtó még ma is tele van ilyen botránykrónikákkal.A rangon aluli házasság persze nem éppen új dolog; előfordult régebbi korokban, más társadalmakban is. A polgári korszakban ugyan gyakoribbá vált – mint maga a házasság is -, de kivételes jellegét megtartotta. Lehetséges okai között a szenvedélyes, korlátokat nem ismerő szerelem csak másod vagy harmadsorban jöhet szóba, mert a legfőbb ok többnyire valamilyen kényszerítő körülmény lehetett: egy nem kívánt (és későn észrevett) terhesség.