Poroszország és Ausztria viszonya 1860-ban

I.Vilmos meg volt győződve arról, hogy a hadsereg megerősítése vezet a német egységhez, s ezért bizonyos rendszabályokat vezetett be, melyek révén megnövekedett a kiképzés ideje és a tartalékos állomány, valamint elkülönítette a Német Konföderáció fegyveres erőit a porosz nemzeti milíciától. A felsőház jóváhagyta rendszabályait, de nem így az alsóház, mert attól tartott, hogy a katonai megerősödés következtében csorbulnak a polgári szabadságjogok. Ilyen körülmények között I. Vilmos,Otto von Bismarck tábornokot nevezte ki a minisztertanács elnökének.A frankfurti diétán (1851-1859) Poroszországot képviselő Otto von Bismarck megkísérelte korlátozni Ausztria hatalmát, sikertelenül tervezgetve az osztrák és porosz vezérkar egyesítését.1859-ben Bismarck úgy vélte, elérkezett az ideje, hogy Poroszországot független politikai útra terelje.A porosz minisztertanács kinevezett elnökeként, Bismarck elhatározta, hogy az országgyűlés figyelembe vétele nélkül fog kormányozni. Nemzeti felbuzdulása széles népi támogatásra talált, ami meggyengítette a kamara liberálisainak tiltakozását. Bismarck ilyen támogatás mellett eldöntötte, hogy szembeszáll Ausztriával. Kihasználta a Schleswig-Holstein grófságok konfliktusát, melyek 1852 óta dán fennhatóság alá tartoztak. Minthogy Dánia nem teljesítette ígéretét, hogy a grófságokat bevonja az alkotmányos keretek közé, Bismarck a Poroszországhoz való csatlakozásukat sürgette . Ausztriának nem volt más választása,mint támogatni ezt a politikát.