Túlélési motívumok

Minden egyes élőlény igyekszik saját belső egyensúlyát fenntartani.Ez a fejlettebb élőlényeknél a vérkeringéshez, és döntően a központi idegrendszeri szabályozáshoz kapcsolódik.A belső környezet állandóságát fenntartó működést „homeosztázisnak” nevezzük.A homeosztázisban szereplő folyamatok nagyobb részét (például légzés, emésztés, kiválasztás, keringés) reflexek irányítják, így ez a fiziológia körébe tartozik.A homeosztatikus működésnek van azonban egy szűkebb köre (például testhőmérséklet, folyadékháztartás, táplálkozás), amelyben már szándékos viselkedés is szerepel.Ez a szabályozórendszer képletesen hasonlít a lakás termosztát által vezérelt fűtés elvéhez.A túlélési motívumokkal kapcsolatos testi működésnek központja az agy „hipotalamusznak” nevezett része.

De hogyan is működik ez a rendszer?

A hőszabályozás esetében például a bőrben található hőreceptorok érzékelik a külső hőmérsékletet.Ha ez a tűréshatárt meghaladó mértékben eltér az ideális értéktől, akkor beindul az automatikus kiegyenlítő folyamat.Hideg esetében szűkülnek a hajszálerek, így a hőleadás csökken.Amennyiben ez kevésnek bizonyul, „didergéssel” hőt termelünk.Ha ez sem elég, akkor megjelenik a késztetés, hogy melegebb helyet keressünk (Például öltözködés, tűzgyújtás, fűtés).Nagy melegben a hajszálerek tágulása és a fokozott izzadás az első lépcsőfok.Ha ezek hatástalanok maradnak, akkor megjelenik a cselekvésre késztető „drive”; a szándékos hűtés.Ezen folyamathoz hasonlóan működik a folyadékháztartás és a táplálkozás szabályozása is.