LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Róma az egész Földközi-tenger medencéjén uralkodó világhatalommá vált az ókorban. Megsemmisítette Makedóniát és Karthágót, elfoglalta az Ibériai-félszigetet, meghódította Görögországot.
A hódító háborúk során megszerzett több ezer hadifogoly olcsó munkaerőt jelentett a rómaiak számára, akik a könnyen szerzett és kiszolgáltatott munkaerőt maximálisan és kegyetlen módon kihasználták termelékenységük növelése és gazdagodásuk érdekében. Ennek a folyamatnak természetes következménye volt, hogy a kizsákmányolt rabszolgák elégedetlensége folyamatos felkelésekbe torkollt, melyeket a Kr. e. 2. századtól mindig kegyetlen megtorlások követtek.
A lázadó rabszolgákat, de ha őket nem is minden esetben, de vezetőiket mindig keresztre feszítették.
Szicília ültetvényein az átlagosnál is kegyetlenebb körülmények között dolgoztak a rabszolgák. A Kr. e. 139-132-ig tartó első szicíliai rabszolgaháborút szörnyű megtorlás követte.
A legnagyobb felkelés Kr. e. 74-ben tört ki Capuaban Spartacus vezetésével. A thrák származású gladiátor többször is diadalt aratott rabszolgákból álló hadseregével a római légiók felett, ám végül vereséget szenvedtek Crassus praetor hadseregétől. A megtorlás a rómaiak büntetési módszereire oly jellemző keresztre feszítés volt – ebben az esetben a Capuaból Rómába vezető út teljes hosszán.
A rabszolgáktól uruk teljes hűséget várt el, így az a rabszolga, akinek tudomása volt arról, hogy lázadás készül ura ellen, és erről tájékoztatta urát, jutalomban részesült.
A római jogra jellemző volt, hogy a rabszolgákat mindig kegyetlenebbül büntették, mint a más státuszban állókat.
A rabszolgatartók élete széles körű jogi védelmet élvezett. Rabszolgáik már akkor is büntetésben részesültek, ha csupán jóslatot kértek gazdájuk halálának lehetséges időpontjával kapcsolatban.
