LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az Amerikai Egyesült Államok a földkerekség legheterogénebb társadalmi összetételű országa. A pionírok, a különböző nyelvterületekről, különböző országokból bevándorolt fehér telepesek és az Afrikából behurcolt néger rabszolgák természetesen magukkal hozták volt hazájuk kultúráját is. Eleinte a világ különböző részeiről származó amerikaiak egymástólélesen elhatárolt közösségben éltek új hazájukban is, a különböző népcsoportok önálló, magukkal hozott kultúrájukat ápolták továbbra is. Az ír bevándoroltak csakúgy nemzetük népdalait énekelték, ahogy a rabszolgasorsra kárhoztatott feketék vallásos énekeikbe, a bluesba fojtották szabadságuk elvesztéséből és honvágyukból fakadó bánatukat. A későbbiek folyamán a különböző nemzetiségű fehér kultúrák lényegesen könnyebben keveredtek egymással, mint a színes bőrűek alapvetően más fajta zenei világgal. Lassan kialakult az a country – és westernirányzat, amit ma már a fehér Amerika népzenéjeként tartunk nyilván. a fehér és fekete muzsika közeledése csak sokkal később, a dzsesszkorszak hajnalán figyelhető meg. A dzsessz jóvoltából a kétféle zenét elválasztó éles határvonalak részben már elmosódtak, s nem kis mértékben éppen a dzsessznek köszönhető, hogy a fehér fiatalság érdeklődni kezdett a négerek zenei kifejezésmódja, tágabb értelemben a fekete kultúra iránt – különösen a második világháború után. Az ötvenes évek kezdetén nyugtalanság, elégedetlenség, illúzió vesztés jellemezte nem csak Amerika, de az egész nyugati világ fiatalságát. Sehogy nem találták a helyüket a társadalomban.