Másként alakult a helyzet Romániában, ahol 1944. augusztus 23-án Mihály király a hadseregre támaszkodva eltávolította Ion Antonescu németbarát diktatúráját, és katonai kormányt alakított.
A szovjet vezetés számára Románia és Bulgária – a Közép – Oroszországot a német térség felé fedező Lengyelország után – a védelmi övezet legfontosabb részeit alkották. A két észak – balkáni ország fedezte ugyanis Dél – szovjet érdek Oroszországot, a Fekete – tengeri hajózási útvonalakat és a Kaszpi- tenger környéki – akkor még egyetlen – szovjet kőolajvidéket. Ezért Romániában már 1945 februárjában, közvetlen szovjet beavatkozással megbízhatónak ítélt kormány alakult Petru Groza vezetésével, csak a kommunisták és szövetségeseik részvételével. „Jutalmul” a román kormányzat ismét visszatérhetett Észak – Erdélybe, amelynek igazgatását 1944 novemberében, a Maniu – gárda néven működő különítmények magyarellenes garázdálkodása miatt a szovjet katonai hatóságok vették át.
Az 1946 novemberi kétes tisztaságú választásokon a kommunista vezetésű Országos Demokrata Arcvonal 80% feletti eredményt ért el. A következő esztendőben a hagyományos Nemzeti Parasztpártot és a Nemzeti Liberális Pártot feloszlatták.
Bulgária
Lényegében hasonló módon alakult ki Bulgáriában is állnépfront formájába
burkoltan a kommunista párt hegemóniája. 1946 szeptemberében népszavazás döntött 92%-os igenléssel a királyság államformájának megszüntetéséről, röviddel ezután pedig kikiáltották a Bolgár Népköztársaságot. A fejlemények gyors ütemét előmozdította a történelmi megalapozottságú orosz barátság, továbbá az a tény, hogy a kommunisták már korábban is jelentős erővel rendelkeztek Bulgáriában.
Címkékantonescu béke fejlődés Gazdaság Románia szerződés történelem
Ezt mindenképpen olvasd el!
A belgrádi konvenció
„Az antantpolitika Janus-arcát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döbbenten kérdeztem: mikor fogja ábrázatának …