LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Igen, lehetséges! Régen a digitális cd. lejátszók előtt létezett egy analóg, ismertebb nevén bakelit lemezjátszó. Ebben az időben a különféle gyárak között nagy volt a versengés a vásárlók kegyeiért. Ennek a technológiának a lényege az volt, hogy a hanglemezre vájt, felvételkor elkészített barázdákat ez a lejátszó képes legyen érzékelni, és abból minél tisztább hangot előállítani a hallgató részére. Az első darabok között előfordult olyan típus is, amelynek az úgynevezett hangszedőjébe egy rózsa tövisét helyeztük, képes volt gyönyörű hangon megszólaltatni a hanglemezt. Ezekből a készülékekből sokfajtát gyártottak. A baj inkább az volt, hogy ahány fajta volt, annyi fajta tűt is gyártottak. Egy típushoz csak két tűt adtak gyárilag, és ha ezek elhasználódtak alig lehetett már beszerezni újakat, a fejlődő technikák miatt. Eleinte készültek még egy csatornás, úgynevezett (mono) készülékek is, és ezzel egy időben leginkább csak ilyen fajta lemezeket lehetett beszerezni. A kor előrehaladtával megismerkedhettünk, a (sztereo) kétcsatornás kivitellel is, melynek az egycsatornással ellentétben már sokkal élvezhetőbb volt a meghallgatott hanglemez tartalma. A lejátszási sebességek, és a hanglemezek mérete is különbözőek voltak. Az első lemezek, még igen vastag, és kb. 30 Cm. átmérőjűek voltak. Súlyuk meghaladta a negyven Dkg-t. is. A lejátszási sebességüknek el kellett érniük a 78 fordulatot percenként. Ezzel ellentétben kapacitása sokkal kisebb volt mivel a hanglemez egy egy oldalára, csak egy maximum 7 perces anyag fért rá.
