LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Földünk legdélibb pontján található a kietlen jégmezőnek számító Antarktisz, vagy más néven a Déli-sarkvidék. Önálló kontinens ez, a kiterjedése 14 millió négyzetkilométer. Ember és állat nemigen lakja, csak néhány igénytelenebb növényfajta él meg a mostoha körülmények közt. A 18. század végén James Cook, a híres felfedező is eljutott a környékre, de amikor meglátott egy jéghegyet a távolban, nem merészkedett tovább. A norvég Roald Amundsen volt az első, akinek 1911-ben sikerült eljutnia a Déli-sarkra. Azóta nem sokan követték a példáját, csak néha bukkan fel a területen egy-egy kutatócsoport, hogy tanulmányozza a szélsőséges körülményeket.
Télen -70 fokig is leeshet a hőmérséklet. A környékbeli vizekben élő császárpingvinek évente egyszer indulnak a kontinens belseje felé, hogy elérjék párzási helyüket. A nőstény, miután lerakja egyetlen tojását, elindul a tenger felé táplálékot szerezni, a hím pedig őrzi ezalatt a tojást és kikölti a fiókát. Két hónapig él élelem nélkül, mire a nőstény visszatér és átveszi a rá testált feladatot.
A Föld legdélebbi tája az Északi-sarkvidék, ám ez nem képez önálló kontinenst, sőt, olyan vidék ez, amelynek nincs is valójában szilárd talapzata a jégréteg alatt. A Föld felmelegedése miatt évről-évre kisebb a jégmező, és egyes mérések szerint az is előfordulhat a jövőben, hogy egy-egy melegebb időszakban a jégmező teljesen el is tűnik.
A Déli-sarkot meghódító Roald Amundsen 1926-ban jutott el az Északi-sarkpontra. A terület élővilága elég szegényes, ám az itt élő, körülbelül 10 000 példányt számláló jegesmedve-populáció rendkívül értékesnek mondható. A vizekben és a jégmezőkön élik életüket, halakra és fókákra vadásznak. Naponta akár 100 kilométert is képesek a tengerben úszva megtenni, de a futás területén sem lehet okuk panaszra.
