A Sátán a héber „Szátán” (vádló) szóból ered, a görög szatan-ból lett latin közvetítéssel szatanasz…
A keresztény, a zsidó, valamint a muzulmán vallásokban jelenik meg.
Ő minden gonosz atyja, a keresztény felfogás szerint, a korai keresztény idők óta azonosítják Azazellel, Belzebubbal, Balphagorral, egyes kopt hívők Luciferrel is.
Az eredeti felfogás szerint Ő a kapcsolatok megrontója.
A későbbi zsidó iratok, mint például a Midrás, az Édenkertben kísértő kígyót is a Sátánnak tulajdonítják, mi több, ott azt olvashatjuk, hogy a bűnbeesés előtt a kígyónak voltak lábai, és beszélni is tudott.
Miután Évát (és persze közvetett módon Ádámot is) megkísértette, az lett a büntetése, hogy a homokban kell csúszkálnia.
Sátán az Iszlámban…
Az Iszlám vallás Iblísz (إبليس ) néven ismeri. A dzsinnek rendjébe sorolja, amelyek tűzből álló spirituális lények.
A Korán szerint (hasonlóan a Bibliához) korábban a fényből álló angyali lények rendjébe tartozott, mi több, a vezetőjük volt, de nem volt hajlandó elfogadni az embert, mint elöljáróját.
A Sátán ábrázolása a keresztény mitológiában.
A kora keresztény időkben a Tiltott Fára való utalás képen kígyóként ábrázolták, majd a középkorban (elsősorban az írástudatlan bűnösök, és gyerekek riogatása, megfékezése érdekében) a Görög Pán istenséghez hasonló kép jelenítették meg (kecskeszerű, patákkal és szarvakkal, és egy háromágú szigonnyal). Mára sokkal emberszerűbbé vált az ábrázolása: sötét, rosszakaratú ember, kis kecskeszakállal. Néha megjelenik bűnre csábító formában – szakácsként, jóképű férfiként – is, de női ábrázolások is léteznek.