A gyerek tőlünk könnyebben tanulja meg a beszédet, mint bárki mástól, azt azonban ne várjuk tőle, hogy ki tudja szűrni a nyelv elemeit akkor is, ha a felnőttek csevegnek egymással, de ő nem vesz részt ebben. Amikor hozzá beszélünk, nézünk mindig rá. Ha ő „szól” hozzánk, koncentráltan figyeljünk rá. Megérdemli, hogy teljes figyelmünket szenteljük a nagy igyekezettel formált hangoknak, amellyel válaszolni próbál nekünk. Tegyünk fel neki ilyen kérdéseket: „Hol van a mackód?” vagy „Finom a sárgarépa?”. Lehet, hogy eleinte nem tud válaszolni, de érti a kérdést és rámutat a mackóra vagy bólint. Ne beszéljünk hozzá túlságosan leegyszerűsített nyelven; szükség van a felnőtt beszéd ösztönző hatására. Olyan témákat hozzunk szóba, amelyek iránt a kisgyerek érdeklődik, olyan dolgokról beszéljünk neki, amelyek foglalkoztatják. Ha mesélünk neki, képzeletbeli személy kevésbé fogja érdekelni, mint ha olyan mesét mondunk neki, amelynek ő a főszereplője. Még talán nem érdeklik túlságosan az állatok, de ha a mesében szerepel egy mamaállat és a kisgyerekei, ezt kapcsolatba tudja hozni az ő világával. Jó ösztönzés, ha a mondókánkba beleszőjük azt a néhány szót, amit már megtanult. Borzasztóan fog neki tetszeni, hogy kezdetleges mondatait viszonthallja tőlünk és ez arra bátorítja, hogy új szavakkal próbálkozzék és beszéljen. Soha ne szidjuk meg és ne javítsuk ki, ha eleinte rosszul ejt ki vagy nem jól értett meg valamit. A kicsi gyerek minden jel szerint könnyedén tanul meg egyszerre két nyelvet is. Amikor a gyerek a beszédet tanulja, képes minden nyelvi hang képzésére. Sokkal könnyebb neki egy új nyelv, mint a felnőtteknek. Nemcsak a szavak megtanulása megy könnyen, de gondolkodni is tud két nyelven. Ha van rá lehetőség meg kell ragadni az alkalmat, hogy a kisgyerek egyszerre ne egy, hanem két nyelvet tanuljon.