LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
1992 októberében, pontosan 500 évvel azután, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala, a NASA nagyszabású programot kezdeményezett, amelynek célja a Földön kívüli értelem keresése. Ezt a fajta kutatást egyszerűen csak SETI-nek nevezik. A betűszó a Search for Extraterrestrial Intelligence rövidítése (a Földön kívüli értelem kutatása). A programokban részt vevő tudósok a világ nagy rádiótávcsöveinek segítségével „végigfülelik” a kiszemelt csillagok ezreit, abban a reményben, hogy sikerül mesterséges eredetű rádiójelzésekre bukkanniuk.
A korábban Columbusnak (Kolumbusznak), ma viszont már inkább Phoenixnek nevezett program a legújabb a Földön kívüli élet és értelem nyomait kereső próbálkozások hosszú sorában. Az elképzelés, mely szerint valószínűleg nem vagyunk egyedül a Világegyetemben, egyáltalán nem újkeletű. A Kr. e. 4. században Epikurosz görög filozófus egy levelében ezt írj a Hérodotosznak: „Végtelen számú világ létezik, egyesek hasonlóak a miénkhez, mások másfélék. Ennek oka, hogy atomok végtelen számban keletkeznek valahol a távoli világűrben. Némely atomok természete olyan, hogy azokból felépíthető a működő világ. A végtelen számú atom azonban nem használódik fel maradéktalanul egyetlen vagy több, de véges számú világ létrehozásához… nincs tehát semmiféle akadálya annak, hogy végtelen számú világ létezzék… Hinnünk kell tehát, hogy a létező világok mindegyikében fellelhetők a különféle élőlények, a növények éppúgy, mint mindazon egyéb dolgok, melyeket a mi világunkban ismerünk.”
A lakott világok sokaságának gondolata tehát már a racionális gondolkodás és a tudományos vizsgálódások ébredésének hajnalán felbukkant. Ez annál inkább figyelemreméltó, mert az ókori görög kozmológia és a világunkról alkotott más korai elképzelések alig mutatnak hasonlóságot a Világegyetem modern, tudományos leírásával.
A megfelelő csillagászati kutatások hiányában a görögök találgatásai a Földön kívüli életről teljes egészében filozófiai fejtegetéseken alapultak, ezért tág tere maradt az eltérő véleményeknek. Arisztotelész például kereken elutasította más világok létezését. „A világnak egyetlennek kell lennie – írta – Nem létezhetnek más világok.”
Az idegen világok létezésébe vetett hit igazolása szoros kapcsolatban állt az eredetileg Leukipposz és Démokritosz által megalapozott atomista filozófiával. Eszerint a kozmosz kizárólag az űrben mozgó, elpusztíthatatlan részecskékből áll. Minden létező dolog atomokból épül fel. Az azonos osztályba tartozó atomok egyformák, amiből az következik, hogy bárhol a világűrben létrejöhettek az atomok ugyanolyan csoportosulásai, mint amilyenekkel a Földön találkozhatunk. „A világok pedig így keletkeznek: a határtalanból való elszakadás folytán sok, mindenféle alakú test egy nagy Űrbe kerül, s ezek összegyűlve egyetlen ösvényt alkotnak, s ebben egymáshoz ütközve és mindenféleképp körben forogva különválnak: mégpedig a hasonlók a hasonlókhoz csatlakoznak.” (*) A más világok keletkezésének ezt a leírását Diogenész Laertiosz 3. századi történész Leukipposznak tulajdonítja.
