Shrek 4.

A monoton papás-mamásba és a cukormókus bébik nevelgetésébe belefásult Shrek kitartóan igyekszik betölteni a tökéletes apuka szerepét, mígnem a 3 ikrek első szülinapi habos-babos ogre-babazsúron elpattan a húr és feltör belőle az emberevő monstrum. Csak egyetlen icike-picike asszony- és pelenkamentes napra vágyik, kis emberijesztgetéssel.
Az olthatatlan ogre-vágy a kényszeres alkukötő Rumpelstiltskin fülébe jut, és a Napóleon-komplexusos kisember szerződést ajánl a kimerült családfőnek. Az egyezség értelmében Shrek visszakap egy napot a Fiona előtti időkből, de cserébe odaadja életének egy tetszőleges napját az idegesen ugrándozó cselszövőnek. Szegény Shrek sosem volt kifejezetten fejtörőbajnok, ellenben mindig is előszeretettel kötött előnytelen megállapodásokat, úgyhogy íziben üzletet köt a minden hájjal megkent rosszakaróval. Látszólag megkapja, amire vágyik, de gyorsan rájön, hogy Rumpelstiltskin Shrektől azt a napot vette el amikor megszületett, ezért az alternatív univerzumban ő nem is létezik, senki sem ismeri, és menekülnie kell.
A bűbáj érvénybe lépésével a melankolikus nyűglődés, huss, veszett rohanásba csap át, mert Shreknek napnyugtáig meg kell találnia és megcsókolnia Fionát. A vadonatúj, ismeretlen világ ötletére remekül lehetne építkezni. Izgalmas lenne végigkövetni, ahogy az időközben hatalmas fejlődésen keresztülment Shrek kénytelen magához édesgetni az első részben rátapadt barátocskáit, ami újabb poénokra adna lehetőséget. De a fene nagy tempóban az alkotók elsunnyogjak a barátkozást, pedig még mindig a Szamár-Shrek-Kandúr (aki most degeszre tömött, csini szoba-cica) hármas viszonyának alakulása szolgáltatja a legviccesebb pillanatokat. Na meg a kihagyhatatlan Pinokkió, aki bemártja Gepetto mestert és egy-egy poénnal szempillantás alatt helyre rakja a dolgok menetét.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Daredevil, a fenegyerek (Daredevil – 2003)

Matt Murdock számára csak egyetlen egy ember fontos: az apja. Példaképként tekint a bokszoló édesapjára, …

Leave a Reply