LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A középkor végén sok, gazdag harctéri tapasztalattal rendelkező, zseniális harcművész lépett színre. Vajon a küzdelemre készülve mi módon képezték magukat, hogy a többieknél kiemelkedőbb technikához jussanak?
Élt egy Cukahara Bokuden (1489-1571) nevű ember. A japán harcművészet történetének talán legnagyobb tehetségeként tartják számon, aki állítólag 37 alkalommal vett részt csatában, élete folyamán pedig 212 ellensége felett aratott győzelmet. Gyermekkorától kezdve jó adottságai voltak a harci technikákhoz, majd a harcművészet valódi titkának megismerése érdekében ezer napon át folytatott szellemi gyakorlatokat a Kasima-szentélybe visszavonultan. A legenda szerint végül álmában ráébredt az igazságra. Bár a harcművészet lényegéhez végső soron az istenektől jutott hozzá, ennek előfeltétele a sintó szentélyben elzártan végzett, szigorú gyakorlás volt.
A sintó vallás hatása érződik ezen a gyakorlási módon. Ez a fajta, szentélyekben visszavonultan végzett gyakorlás nem korlátozódott Cukahara Bokudenre. Hasonló legendák maradtak fenn olyan, nem kevésbé híres harcművészekről is. mint Aiszu Ikó (1452-1538), Kamiizumi Iszenokami (15087-1577). vagy Iizasza Chóiszai (Óei-korszak (1394-1427-1488).
A középkor beköszöntével az egész országba kezdett beszivárogni a buddhizmus. Japánban azonban anélkül, hogy az eddigi, az országban spontán kialakuló kultuszokból álló sintó, és a külföldről érkező, új és erős vallás, a buddhizmus szembe került volna, a kettő ügyesen összeolvadt egymással. Jellegzetes példája ennek a sintó hegyi kultuszok és a
buddhizmus – elsősorban annak ezoterikus irányzatának – összeolvadásából létrejött sugendó, melynek szellemi gyakorlata nagy hatást gyakorolt a harcművészetekre is. Híresek az olyan, a hegyek közt gyakorló sugendó hívőktől kard-, és lándzsatechnikákat tanuló harcművészek, mint Saitó Denkibó (1550-1589).
