LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az emberi viselkedést vizsgáló kutatók olykor félrevezetik kísérleti alanyaikat, hogy a váratlan eseményekre adott reakciójukat vizsgálhassák. Híres példa erre az a kísérletsorozat, amelyet Stanley Milgram kezdeményezett 1965-ben a New York-i Városi Egyetemen.
Milgram azt mondta a pénzzel honorált önkéntes kísérleti alanyoknak, hogy a büntetés tanulásra gyakorolt hatását óhajtja vizsgálni. Ezután bemutatta őket egy „tanulónak”, akinek az volt a feladata, hogy párba állított szavakat megtanuljon, majd felmondjon. Valahányszor a „tanuló” hibázott, az önkéntes „tanárnak” meg kellett nyomnia egy gombot, amely áramütéssel büntette a diákot. Az áramülés minden újabb hibával erősebb lett, míg végül 450 voltra erősödött.
Áramütéseket a valóságban egyszer sem adtak le, de a„tanuló” viselkedésével mégis egyre nagyobb fájdalmat fejezett ki, a végén már üvöltött kínjában, és könyörgött, hogy hagyják abba a kísérletet. A kísérletbe 2000 férfit vontak be. Bár sokan közülük tiltakoztak az okozott fájdalom miatt, 62%-uk mégis tovább nyomogatta a gombot, míg az áramütések el nem érték a maximális feszültséget. Ennek az „eichmanni” kísérletnek az eredménye mindenkit megdöbbentett. Kiderült belőle, hogy egyszeri emberek milyen készségesen tesznek eleget náci típusú parancsoknak is, ha azok egy köztiszteletben álló személytől származnak. Milgramot szigorúan bírálták, amiért becsapta kísérleti alanyait és lelki gyötrelmei okozott nekik. Ő azzal vágott vissza, hogy az így szerzett információ többet nyom a latban, mint a félrevezetés ténye.
