LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Úgy gondoljuk, hogy a szemünkre már nem is nagyon kell figyelni, hogy természetesen a korral látásunk romlik, kinek így, kinek úgy. Ezt gondoltam én is amikor egyik hajnalban – lámpagyújtás nélkül, elindultam a fürdőszoba felé. Hogy rövidlátó vagyok azt már tényként kezeltem, de azt, hogy hirtelen a jobb szemem előtt egy fekete mutatóujjat „lássak” nem gondoltam. El akartam hessegetni. Nem sikerült. Félálomban úgy gondoltam, hogy reggelre majdcsak kialszom. Reggel azonban a fekete valami vörösre változott. Mivel ez pénteki napon történt, ügyelet meg úgy sem tud velem mit kezdeni, ezért hétfőn kerestem fel a háziorvost. Sürgős beutaló, irány a 35 km-re lévő szakrendelő. Most már tudom – amit akkor még nem, hogy egy locsoló víz megemelése következtében a szemfenéken megpattant egy ér, és az a mutatóujj-hegy alakú valami bevérzés. Gondoltam, hogy mint minden ütés-folt hamarosan ez is felszívódik, hát tévedtem. Akkorát tévedtem, hogy ennek már több mint egy hónapja – a „vörös folt” még mindig látható. Igaz, hogy nagyságra kisebbedett, de van. Akkor viszont már komolyan megijedtem, amikor egyik reggelre még vízfüggönyszerű köd is ereszkedett le a szemem elé. Nem is függöny volt az, hanem inkább olyan jelenség, mint amikor valaki füstkarikákat ereget a cigarettával. Mondanom sem kell, hogy ebből már klinikai vizsgálat lett. Persze ismét az én butaságom okozta az un. üvegtesti bevérzést is, hiszen elmondta a doktornő, hogy továbbra sem szabad emelni, cipelni, hajlongani, kapálni. Mivel fájdalmat nem éreztem, csináltam a dolgomat úgy ahogy megszoktam. Aztán most kesereghetek azon, hogy vajon mikor jövök rendbe és hogy nő a dudva a kertbe – mert azt azért a ködfüggönyön keresztül is látom – hogy meg kell emelni a teregetésre váró ruhát, hogy fel kell súrolni és a többi és a többi. De azért a szemünk fénye – ez esetben nem a gyerekekre és nem az unokákra gondoltam – mennyire fontos. És mennyire fontos az, hogy van aki néha „lát helyettünk” is, aki megemeli azt a vödör vizet. Ők viszont már a gyerekek, az igazi szemünk fényei!
