Szent-Györgyi Albert és a C-vitamin

Ki ne ismerné Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin feltalálójának nevét? Pontosabban nem is feltalálója volt Ő ennek az értékes vegyületnek, hanem felfedezője, hiszen addig is tudtak róla, csak kivonni nem tudták nagyobb mennyiségben. Azonban vajmi kevesen tudják azt, hogy milyen érdekesnek mondható körülmények között jött rá a fő tartalmazó növényre.
A legenda szerint egy este, sikertelen és nehéz nap után vacsorához készültek feleségével. Felesége vajas kenyeret, illetve zöldpaprikát tálalt. Feltalálónk azonban nem szerette a zöldpaprikát, veszekedni sem szeretett, így hát kabátja zsebébe csúsztatva a szelet paprikát, elfogyasztotta vacsorája többi részét, és elindult vissza a laborba, zsebében a “kísérleti” paprikával. A vizsgálat során kiderült, hogy több ezerszeres C-vitamin tartalma van a magyar zöldpaprikának, mint az addig megvizsgált bármely növénynek. Ezek után már kilószámra tudta előállítani ezt a fontos vegyületet, és megfelelő adagokban tudta vele szolgálni a hazai lakosság egészségét.
Tehát most pár mondatot kell szólnunk magáról a C-vitaminról is. Szent-Györgyi Albert magának az “egészség forrásának” tartotta, és napi 2000 mg körül fogyasztott belőle, ezt az adagot azonban betegség, megfázás és egyéb erőtlen időszakok alatt 7-8000 grammra is emelte. Szent-Györgyi saját élete is alátámasztotta munkáját: 93 évig élt. (Munkásságáért egyébként 1937-ben Nobel-díjat kapott.) A C-vitamin alapvető jellemzői tehát: vízben oldódó vitamin, tehát túladagolásból fakadó baj csak akkor keletkezhet, ha valaki naponta 9-10000 gramm körül visz be huzamosabb ideig. Ekkor hasmenés, illetve hasi problémák és vesekő léphet fel. Feltalálója aszkorbin-savnak nevezte el, melynek jelentése: a skorbut ellenszere.