A tudósok még nem egyeztek meg abban, hogy mikor kezdett ősapánk az elsődleges nemi ösztön mellett valamiféle ősérzelmeket is táplálni az ellenkező nem iránt. Számos sexológus azt feltételezi, hogy ez már körülbelül négymillió évvel ezelőtt megtörtént. Az ember elődje abbahagyta az afrikai szavannákon a négykézláb való szaladgálást, kiegyenesedett és elkezdett két lábon járni. Ez a változás először tette „láthatóvá” teljes alakját és a társadalom többi tagja előtt. Minden egyedi vonása, kezdve a szeme színével, arcvonásain keresztül egészen a nemi szervéig, egyből nyilvánossá vált. A szakemberek a hirtelen szerelembe esést az akut megbetegedésekhez hasonlítják. Hirtelen változás érzéséről van szó, amikor a szerelmeseket valami belső erő keríti hatalmába és valahová az ismeretlenbe, ragadja őket. Elveszítik lábuk alól a talajt, se egyáltalán nem félnek. Ma már tudjuk, hogy erről a biokémia tehet. A tudósok bebizonyították, hogy a szerelmes egyén biológiailag aktív anyagok, hormonok árasztják el, amelyek úgy hatnak, mint a természetes ópiátok.
Gyakran esik meg, ha az egyik partner nem viszonozza a másik szerelmét, aki őt forrón szereti. Néhány ilyen módon csalódott egyénnél súlyos agyi zavarok keletkeznek. A visszautasított egyén szervezete már nem képes helyes módon használni az alapvető hormonokat, amelyek a hangulatot és az álmatlanságot szabályozzák (adrenalin, serotin,dopamin ). Hirtelen jelentkeznek náluk azok a tünetek, amelyek a valódi drogok használóinál jelentkeznek: a szívműködés és keringés zavarai, csalódottság, félelem, depresszió. Izommerevség, néha a hányinger sem hiányzik.
Azok a költök, akik műveikben a szerelemről írnak, nagyon elcsodálkoznának azon, amit a tudósok jelentettek be: a szerelem tulajdonképpen csak a C8H11N (feniletilamin=FEA) képletű anyag következménye. Szerkezetileg nagyon egyszerű és hatékony- az amfetamincsoportba tartozó hormon ez.
Az agy limbikus rendszerében keletkezik (az érzelmeket irányító központban)- amely mindenfajta érzelemért felelős. Mindezzel nagyon intenzíven foglalkozik egy újabb kutatási ágazat –az úgynevezett szexuális kémia. A heves szerelemérzést gyakran erős stressz tünetek kísérik: tenyérizzadás, elvörösödés, felgyorsult légzés, elég gyakran zavarodottság, remegő hang. Máskor ezeket kedves élmények-szempillantás, vegyi, de természetes testillatok, izgató érintések, nem csak a kézen.
Legyen bár kémiai folyamat, vagy sem, a szerelem egy csodálatos dolog, nem más, mint egy beszűkült tudatállapot, amikor nem vagyunk képesek semmi másra sem gondolni, mint szerelmünk tárgyára. A legnagyobb, ami után vágyunk, hogy annak a másiknak a társaságában lehessünk.