LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A hagyományos, patriarchális monogámia kötelezően előírta a házastársaknak, hogy kizárólag egymással élhetnek nemi életet, bár ez, mint láttuk, csak a feleség számára volt igazán kötelező. A romantikus szerelemfelfogás csak annyi változást hozott, hogy igyekezett mindkét fél számára kötelezővé tenni a szexuális kizárólagosságot. Amíg a túlfűtött, romantikus szerelem mindkét embert sajátos bódulatban tartotta, addig nem is volt ezzel probléma. De a bódulat rövidebb-hosszabb idő után rendszerint elmúlt, s a szexuális kizárólagosság kívánatos állapotból lassanként terhes kötelezettséggé, kényszerré vált, legalábbis az esetek jelentős részében. Századunk egyik legnevesebb szexológusa (W. Reich) így jellemzi ezt a folyamatot: Mindenkire állandóan hatnak olyan szexuális ingerek is, amelyek nem a házastárstól, hanem más forrásból erednek. A partnerkapcsolat csúcsidőszakában ezek hatástalanok maradnak, de aztán hatásuk fokozatosan felerősödik, s minél inkább próbálja valaki elfojtani, annál erősebben hatnak. Az új szexuális ingerek a nemileg fogékony emberekben kiváltják a másokra irányuló szexuális vágyakat. E vágyak fölhalmozódása kihat a házastársak nemi kapcsolatára, meggyorsítja annak eltompulását, elszürkülését. Ez a partner iránti nemi vágy és az aktus alatti élvezet csökkenésében nyilvánul meg. A szeretkezés fokozatosan megszokássá vagy kötelességgé válik. A házastársi kielégülés csökkenése és a más személyek iránti vágy erősödése sem tudatos törekvéssel, sem különböző szeretkezési technikák révén nem akadályozható meg. Ilyenkor szokott bekövetkezni a házastárssal szembeni ingerültség időszaka, ami a vérmérséklettől és önfegyelemtől függően különféleképpen nyilvánulhat meg, illetve esetleg teljesen elfojtódik. Mindenesetre a házastárssal szembeni ellenérzés egyre erősödhet, akár a gyűlöletig fokozódhat, mivel úgy érzik, hogy a házastárs akadályozza meg a másokra irányuló vágyak teljesítését. Csak látszólag meglepő, hogy ez a gyűlölet akkor sem csökken, ha a házastárs még kedvesebb, mint addig; a gyűlölet ugyanis nem a személynek szól, hanem a szerepnek és a hozzá kapcsolódó kizárólagossági előírásnak. Az egymás iránti ingerültség vagy gyűlölet általában bűntudatot, lelkiismeret-furdalást kelt, amit fokozott figyelmességgel, esetleg a szexuális gyengédség „túljátszásával”, erőltetésével próbálnak enyhíteni. Ez azonban többnyire csak tetézi a bajt, amennyiben a férfinál potenciazavarokat, a nőnél frigiditást eredményezhet.
