Szifilisz és kankó a régi időkben

A nemi betegségek elterjedése leginkább a szexuális szabadság növekedésével magyarázható.
A modern korban gyakorlatilag közügy lett az STD-k visszaszorítása, amelyben az áttörést az 1940-es években érték el az USA-ban az antibiotikumos kezelések alkalmazásával.
A szifilisz kevésbé ismert neve a bujakór, amely az egyik legismertebb betegség. A reneszánsz, majd a 20. század elején volt leginkább elterjedve, amely az akkori erkölcsi lazulással magyarázható, azonban már az ókorban is előfordult leginkább a római katonák körében akik előszeretettel látogatták a bordélyházakat. Ezt követően terjedt el Európában, hazánkban is több száz halálos áldozata volt. A betegség fennállása esetén lappangási és aktív szakaszok váltják egymást, a fertőzés elején akár észrevétlen is maradhat. A csomók, keményfekélyek megjelenése hívhatja fel a figyelmet a szifiliszre, bár tünetei igencsak változatosak. Régen higannyal gyógyították, de manapság antibiotikummal kezelik, amely csak a szifiliszt okozó baktérium 1905-ös felfedezését követően volt lehetséges. Hatásos lehet még a Dél-Amerikában található guajaka-fából főzött lé is. A legelső hatékony gyógyszer alapja azonban az arzén volt, mely készítmény feltalálója, Paul Ehrlich orvosi Nobel-díjat kapott.
Egy másik régen igencsak „népszerű” nemi betegség a kankó, ismertebb nevén tripper. Figyelemreméltó, hogy ez a betegség is a 20. század elején volt elterjedve, amely a női meddőség egyik leggyakoribb oka volt akkoriban.
Keveset hallunk ugyanakkor manapság a sankroidról, a granulomáról, valamint azt is kevesen tudják, hogy szexuális úton is terjed a tetvesség és a rühesség.