Ezek a modellek abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a nagy tehetség az egyéni adottságok és a szociális tényezők együttműködésének megvalósulása. Ez a felfogás következményesen sem genetikus stabilitást, sem pedig szociális és kulturális stabilitást nem feltételez. A „rendkívüli teljesítmény” minősítés a modell szerint az aktuális gazdasági és politikai helyzettől függ. Ha egy ország oktatáspolitikája csak az átlagos képességűekre és a nehezen tanulókra figyel, akkor bizonyos, hogy a tehetséges és kiváló képességű tanulók az iskolában kevés fejlődési lehetőséget kapnak, így képességeiket és tehetségüket csak nehezen bontakoztathatják ki. Az viszont gyakran előfordul, hogy a legokosabbakat a többiek előrehaladását veszélyeztető gyermekeknek minősítik, és az „elithez” sorolják őket, a szónak pejoratív jelentést adva.
A létező ismert négy modell felfogása nem teljesen ellentmondó, inkább csak különböző nézőpontokra helyezi a hangsúlyt; de végeredményben egységes véleménnyé ötvözhetők. Fontos jelenségre mutattak rá azok a kutatási eredmények, amelyek az első modell szelleméhen jöttek létre. Azokra a jelenségekre hívják fel a figyelmet, amelyek már gyermekkorban jelentkeznek és zavarhatják a tehetséges emberek fejlődését. A második modell felfogásából származható eredményekre is sürgős szükségünk van. A harmadik és negyedik modellnek nemcsak teoretikus, hanem számos gyakorlati vonatkozása is van. A mi felfogásunk alapjaiban a harmadik és a negyedik modellhez áll a legközelebb.
Címkékgyerekek IQ magas pszichológia szülők tanulás tehetség
Ezt mindenképpen olvasd el!
A fóbiák és a félelmek fajtái
A fóbiáknak négy nagyobb csoportját különböztetjük meg. Az állatfóbiák közé tartozik például a félelem a …