A szülés idejét az utolsó rendes vérzés és az első megérzett magzatmozgás alapján számítják ki. Embernél a terhesség időtartama 40hét, azaz tíz holdhónap. Kiviselt terhességből születnek a 38. hét után született magzatok, a 37. terhességi hét előtt megindult szülés idő szerint koraszülésnek számít, a 42. hét után pedig túlhordásról beszélünk. Ha az anya nem jól emlékszik az utolsó havi vérzés idejére, vagy vérzési rendellenesség után keletkezett a terhesség, a szülés várható idejének a kiszámítása nehezebb. A gyakorlatban a 2500g születési súlynál kisebbeket tekintjük koraszülötteknek, helyesebben kis súlyú újszülötteknek.
A szülés idejéhez közeledve a magzat koponyája kezd beilleszkedni a medence bemenetébe, amit az anya abból vehet észre, hogy a hasa lejjebb „száll”.
Ebben az időben a gondos szülészeti ellenőrzés kíséri figyelemmel a méhlepény működését. Ez a csodálatos szerv, ami annyi időn keresztül táplálta, éltető oxigénnel látta el a magzatot, élettartamának utolsó szakaszában a szó szoros értelmében megöregedhet, működése gyengülhet. A lepényi elégtelenség kialakulásának jeleként a magzatvíz zöldre színeződik, ami szükségessé teszi a szülés megindítását. Ez az oka annak, hogy a várható szülési időpont körüli napokban esetenként magzatvíz vizsgálatot végez az észlelő szülész. A vizsgálat a magzatburkon áttűnő magzatvíz színének megtekintését jelenti.
Maga a szülés legtöbbször szabályos időszakban bekövetkező méhösszehúzódásokkal indul meg. Hasonlókat a terhesség 36. hetétől ritkán már érezhet az anya. Ezek a szülés idejének közeledtét jelző jósló méhtevékenységek. A méhösszehúzódásokat a legtöbben alhasi feszülő érzéseknek írják le. Amikor ezek a feszülések 5-10percenként jelentkeznek, ideje mentőt hívni, és elindulni.
Az is előfordul, hogy minden különösebb előjel nélkül hirtelen szivárogni kezd a magzatvíz. Ilyenkor az anyának nyomban le kell feküdnie, és a mentővel hordágyon szállítják a szülészetre.
A szülészeten megvizsgálják a terhes asszonyt, hogy megindult e a szülés valójában, mekkora a magzat, hogyan fekszik, és milyenek a szívhangjai. Megmérik az anya testsúlyát, a hasa körfogatát és a medencéjét, ellenőrzik a vérnyomását és a vizeletét, és át kell esnie a sülési előkészítésen. Az előkészítés során beöntéssel kell megtisztítani az alsóbb bélszakaszokat a bélsártól, leborotválják a szeméremszőrzetet, majd alapos zuhanyozás következik. A szülés első szakasza a vajúdás, ami alatt az egyre sűrűbben jelentkező méhösszehúzódások hatására a méhszáj akkorára tágul, hogy az elöl fekvő magzati rész át tud haladni rajta és kezdetét veszi a kitolási szak. A szülés első szaka néhány órát vesz igénybe; először szülőkön rendszerint többet. Leggyakrabban a méhszáj nyílásában a magzat koponyája fekszik, a méhösszehúzódások a magzatot henger alakúvá formálják, így a megkisebbedett kerületével jobban át tud préselődni a szülőutakon. A vajúdó asszony türelemmel és odaadással lerövidítheti a szülésnek ezt a szakaszát. A terhesség alatt tanult légző- és relaxáló gyakorlatok most hatásosak. A méhösszehúzódások ideje alatt végzett pici, lihegő kilégzések, a has simogatása segít legyőzni a medencefenék izmainak ellenállását, a szünetekben pedig lehetősség van a pihenésre és az erőgyűjtésre.
Szükség van e fájdalomcsillapításra a szülés alatt? A szülészeti szakkönyvek a népnyelvben ismert szülési fájások szó helyett a méhtevékenységet, méhösszehúzódások kifejezését használják, jelezve azt, hogy nem valamiféle kóros fájdalomról, hanem szabályos élettani működésről van szó.
A fájdalom tűrése egyénenként is különböző: a szülések is lehetnek könnyebbek és nehezebbek. A gyermekgyógyászok szerint az újszülöttek megszületés utáni első vizsgálata mindannyiszor meggyőzi arról, hogy a születés a magzat számára éppen olyan megpróbáltatás, ha nem nagyobb, mint ahogy azt az anya megéli.
Az anya fájdalomérzésének a kikapcsolására természetesen adódik mód, számos gyógyszernek azonban magzati mellékhatása lehet. Sajátos érzéstelenítési eljárás az úgynevezett epiduláris és spinális anasztézia, melynek során a gerinc ideggyökeinek kikapcsolásával az érintett gerincszakasztól lefelé olyannyira megszűnik a fájdalomérzés, hogy akár császármetszést is lehet végezni altatás nélkül.
A tágulási szakot a sokkal rövidebb kitolási szak követi. Az egyre lejjebb nyomuló magzati részek székelési inger érzetét keltik a szülő nőben és egyre követelődzőbben jelentkeznek a tolófájások. A szülésnek ez a kritikus szaka nagy erőkifejtést és a szülést vezető orvossal vagy szülésznővel való szoros együttműködést igényel az asszonyoktól. Minden méhösszehúzódás alatt gyors levegőcserével többszöri nyomásra, lefelé való préselésre van szükség. A szülés előtti percekben a gát érzéstelenítése után gátmetszést végeznek, hogy a magzat minél könnyebben kigördülhessen.
A megszületett magzatot még a köldökzsinór a lepényhez köti, ennek elvágása után kezdi meg önálló életét és lesz újszülött.
A világra jött magzat szájából, orrából nyák ürül, a légutakat és az addig folyadékkal telt tüdőt levegő tölti meg az első légvétel után sírni kezd. Az anya soha nem felejti el ezt a percet.
Óriási élmény ez, amiben a gyermekgyógyász közül is csak azoknak van részük, akik a szülészekkel vállvetve együtt dolgoznak a szülőszobán, hogy nap nap után újból és újból anyákat és utódjaikat átsegítve a nehézségeken naponta többször éljék át az élet megújulásának nagy csodáját.
Címkékkitolás szülés szülész újszülött
Ezt mindenképpen olvasd el!
A kisgyerek fegyelmezése
Egyéves kor alatt ritkán szorul a kisgyerek fegyelmezésre. Az ilyen korú kisbabának még nem lehet …