A szülés idejét az utolsó rendes vérzés és az első megérzett magzatmozgás alapján számítják ki. Embernél a terhesség időtartama 40hét, azaz tíz holdhónap. Kiviselt terhességből születnek a 38. hét után született magzatok, a 37. terhességi hét előtt megindult szülés idő szerint koraszülésnek számít, a 42. hét után pedig túlhordásról beszélünk. Ha az anya nem jól emlékszik az utolsó havi vérzés idejére, vagy vérzési rendellenesség után keletkezett a terhesség, a szülés várható idejének a kiszámítása nehezebb. A gyakorlatban a 2500g születési súlynál kisebbeket tekintjük koraszülötteknek, helyesebben kis súlyú újszülötteknek.
A szülés idejéhez közeledve a magzat koponyája kezd beilleszkedni a medence bemenetébe, amit az anya abból vehet észre, hogy a hasa lejjebb „száll”.
Ebben az időben a gondos szülészeti ellenőrzés kíséri figyelemmel a méhlepény működését. Ez a csodálatos szerv, ami annyi időn keresztül táplálta, éltető oxigénnel látta el a magzatot, élettartamának utolsó szakaszában a szó szoros értelmében megöregedhet, működése gyengülhet. A lepényi elégtelenség kialakulásának jeleként a magzatvíz zöldre színeződik, ami szükségessé teszi a szülés megindítását. Ez az oka annak, hogy a várható szülési időpont körüli napokban esetenként magzatvíz vizsgálatot végez az észlelő szülész. A vizsgálat a magzatburkon áttűnő magzatvíz színének megtekintését jelenti.
Maga a szülés legtöbbször szabályos időszakban bekövetkező méhösszehúzódásokkal indul meg. Hasonlókat a terhesség 36. hetétől ritkán már érezhet az anya. Ezek a szülés idejének közeledtét jelző jósló méhtevékenységek. A méhösszehúzódásokat a legtöbben alhasi feszülő érzéseknek írják le. Amikor ezek a feszülések 5-10percenként jelentkeznek, ideje mentőt hívni, és elindulni.
Az is előfordul, hogy minden különösebb előjel nélkül hirtelen szivárogni kezd a magzatvíz. Ilyenkor az anyának nyomban le kell feküdnie, és a mentővel hordágyon szállítják a szülészetre.
A szülészeten megvizsgálják a terhes asszonyt, hogy megindult e a szülés valójában, mekkora a magzat, hogyan fekszik, és milyenek a szívhangjai. Megmérik az anya testsúlyát, a hasa körfogatát és a medencéjét, ellenőrzik a vérnyomását és a vizeletét, és át kell esnie a sülési előkészítésen. Az előkészítés során beöntéssel kell megtisztítani az alsóbb bélszakaszokat a bélsártól, leborotválják a szeméremszőrzetet, majd alapos zuhanyozás következik. A szülés első szakasza a vajúdás, ami alatt az egyre sűrűbben jelentkező méhösszehúzódások hatására a méhszáj akkorára tágul, hogy az elöl fekvő magzati rész át tud haladni rajta és kezdetét veszi a kitolási szak. A szülés első szaka néhány órát vesz igénybe; először szülőkön rendszerint többet. Leggyakrabban a méhszáj nyílásában a magzat koponyája fekszik, a méhösszehúzódások a magzatot henger alakúvá formálják, így a megkisebbedett kerületével jobban át tud préselődni a szülőutakon. A vajúdó asszony türelemmel és odaadással lerövidítheti a szülésnek ezt a szakaszát. A terhesség alatt tanult légző- és relaxáló gyakorlatok most hatásosak. A méhösszehúzódások ideje alatt végzett pici, lihegő kilégzések, a has simogatása segít legyőzni a medencefenék izmainak ellenállását, a szünetekben pedig lehetősség van a pihenésre és az erőgyűjtésre.
Szükség van e fájdalomcsillapításra a szülés alatt? A szülészeti szakkönyvek a népnyelvben ismert szülési fájások szó helyett a méhtevékenységet, méhösszehúzódások kifejezését használják, jelezve azt, hogy nem valamiféle kóros fájdalomról, hanem szabályos élettani működésről van szó.
A fájdalom tűrése egyénenként is különböző: a szülések is lehetnek könnyebbek és nehezebbek. A gyermekgyógyászok szerint az újszülöttek megszületés utáni első vizsgálata mindannyiszor meggyőzi arról, hogy a születés a magzat számára éppen olyan megpróbáltatás, ha nem nagyobb, mint ahogy azt az anya megéli.
Az anya fájdalomérzésének a kikapcsolására természetesen adódik mód, számos gyógyszernek azonban magzati mellékhatása lehet. Sajátos érzéstelenítési eljárás az úgynevezett epiduláris és spinális anasztézia, melynek során a gerinc ideggyökeinek kikapcsolásával az érintett gerincszakasztól lefelé olyannyira megszűnik a fájdalomérzés, hogy akár császármetszést is lehet végezni altatás nélkül.
A tágulási szakot a sokkal rövidebb kitolási szak követi. Az egyre lejjebb nyomuló magzati részek székelési inger érzetét keltik a szülő nőben és egyre követelődzőbben jelentkeznek a tolófájások. A szülésnek ez a kritikus szaka nagy erőkifejtést és a szülést vezető orvossal vagy szülésznővel való szoros együttműködést igényel az asszonyoktól. Minden méhösszehúzódás alatt gyors levegőcserével többszöri nyomásra, lefelé való préselésre van szükség. A szülés előtti percekben a gát érzéstelenítése után gátmetszést végeznek, hogy a magzat minél könnyebben kigördülhessen.
A megszületett magzatot még a köldökzsinór a lepényhez köti, ennek elvágása után kezdi meg önálló életét és lesz újszülött.
A világra jött magzat szájából, orrából nyák ürül, a légutakat és az addig folyadékkal telt tüdőt levegő tölti meg az első légvétel után sírni kezd. Az anya soha nem felejti el ezt a percet.
Óriási élmény ez, amiben a gyermekgyógyász közül is csak azoknak van részük, akik a szülészekkel vállvetve együtt dolgoznak a szülőszobán, hogy nap nap után újból és újból anyákat és utódjaikat átsegítve a nehézségeken naponta többször éljék át az élet megújulásának nagy csodáját.
Címkékkitolás szülés szülész újszülött
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az anyai szeretetérzés hiánya
Az anyák általában természetesnek tartják azt, hogy az anyai érzés a gyermek születésének pillanatában rögtön …