LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az utódnemzés és a gyermeknevelés a házasság legősibb és a társadalom számára ma is nélkülözhetetlen funkciói közé tartozik. A közfelfogás sikertelennek, csökkent értékűnek tartja azt a házasságot, amelyben nem született gyermek, s a joggyakorlat a legtöbb országban válóokként fogadja el a gyermektelenséget.
Bár a korszerű szemlélet már nem tekinti a gyermeknevelést a házasság egyetlen értelmének vagy sikere kritériumának, de számol a gyermekvállalás és a családi nevelés társadalmi szükségszerűségével az előttünk álló évtizedekben. A jövőt ezen a téren is csak a jelen valóságából kiindulva lehet nagyjából megbízhatóan előre jelezni.
A házasulókra azt szokták mondani, hogy „családot alapítanak”. A házasság azonban tulajdonképpen csak akkor válik családdá, amikor megszületik benne a gyermek. A családnak nem annyira a házasság, mint inkább a szülő-gyermek viszony az alapja. A társadalom számára a szülő-gyermek viszony – vagyis a család – fontosabb, mint a házasság, s ez utóbbinak minősége is elsősorban a szülő-gyermek viszonyra, illetve a gyermekvállalásra és -nevelésre való kihatásai miatt válik közüggyé.
A házasság utódnemző és gyermeknevelő funkciójának jövőjével társadalmi-szociológiai szempontból e könyv más részében foglalkoztam. Ezért a következőkben nem népesedési vagy szociológiai szempontból vizsgálom a gyermekvállalással összefüggő kérdéseket, hanem inkább pszichológiai oldalról, a házasság és a gyermek egymásra hatása szempontjából. Elsősorban az érdekel: hogyan befolyásolja a szülővé válás a házastársak személyiségét és kapcsolatát, továbbá milyen a korszerű szülőszerep, és mennyiben hat másként a nyitott házasság a gyermekre, mint a zárt.
