Amikor hitelt választunk, ne hagyjuk, hogy bárki is elbagatellizálja azt, ami ilyenkor következik.
Álljon itt tanulságképpen azok példája, aki ma, sajnálatos módon nem tudják fizetni hiteleiket. A 180 forinton rögzített deviza is csak átmeneti, és esetleges segítség. Nem biztos ugyanis, hogy a csökkentett összeget ki tudja fizetni az adós. Ha mégis, az szerencse, de néhány év múlva az elmaradt befizetéseket is rendezni kell, tehát ez csak átmeneti megoldás, és minden fillért félre kell tenniük, hogy később ne kerüljenek nagyobb gödörbe. A jövő még kétséges, ezért kell előre felkészülni.
Anyáink már jól tudják, mi az, hogy meghúzni a nadrágszíjat, hát nekünk is meg kellett tanulni. Reméljük, hogy a következő generáció, és az azutáni már okulni fog a mi, és anyáink példájából. Nem szabadna elvárni, hogy azok a gyerekek, akik épp felnőnek, belezuhanjanak ebbe a taposómalomba, de sok esetben nem tudunk sokat tenni ellene.
Azonban ha ez már így esett, legyünk észnél, nézzünk utána, és minél tökéletesebben készítsük fel gyermekeinket az élet pénzügyi oldalára. Senki nem mondhatja nekik, hogy könnyű lesz. Materiális világban élünk, ráadásul nem is túl jól. A hitelfelvétel sokszor az egyetlen megoldás a lakáshoz jutás rögös útján, de a kemény élet csak ezután kezdődik.
Csak rajtunk múlik, hogy gyermekeink mennyire lehetnek boldogok, mennyire lehetnek gondtalanok a felnőtt éveik, még akkor is, ha hitel nyomja vállukat. Mondjuk el nekik, hogy felelősen kell dönteniük, és a hosszú küzdelmes úton, nagy valószínűséggel egyedül kell végigmenniük úgy, hogy túl is kell élniük. Ha őszintén, nyíltan beszélünk gyermekeinkkel, és elég korán kezdjük, természetessé válik minden, amit mi magunk végigkínlódtunk.