LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Aki felnőttkorban adja a fejét tanulásra, az vagy későn ébredt tudatára annak, hogy tanulás nélkül nagyon, de nagyon nehéz, vagy pályát kíván módosítani, vagy esetleg olyan szakmában dolgozik, ahol szükségszerű a folyamatos továbbképzés. Kevesen vannak, de akadnak olyanok is, akik csak saját maguknak, úgymond hobby szinten tanulnak ki/meg valamit.
Van, aki már aktívan dolgozik szakmájában, sőt jól, de nincsenek meg a tudását igazoló papírok. Persze a munkanélküliek legnagyobb százalékának még érettségije sincs, holott Magyarországon ingyenesen végezhető el a 12 osztály. Érettségi márpedig a kőtöréshez is kell a mai igényes világban. A képzéstípusokat a piac szabályozza. Tehát a menő szakmát oktató intézményeket, cégeket nem nehéz találni. Így lesz aztán mindenki egyszerre könyvelő, asszisztens, kommunikációs szakértő stb. , vagy ami éppen a legdivatosabb. Aztán kialakul a túlkínálat. Arról már nem is beszélve, hogy így hígulnak fel a szakmák. Nehéz elhinni, hogy pár hónap alatt valakiből bármilyen mestert képesek faragni az iskolák, oktatóközpontok. Egyes mesterségek teljesen eltűnnek, már csak néhány kiöregedő félben levő és még tevékenykedő becsületes iparos tudja „megszerelni, megjavítani, kidolgozni”.
A felnőttoktatás már nem ingyenes. Fizetni kell az iskolában eltöltött minden másodpercért, az ott kapott feladatsorokért, a vizsgáért is. Ez elméletileg a tanulásra ösztönzően hat. Bár sokan nem így látják. Eleve a tanfolyamon való részvétel alapindoka a képzetté válás. Ehhez hozzájön a költség, ami további löketet kell, hogy adjon. A tanárnak, oktatónak teljesen mindegy, hogy a résztvevők figyelnek –e, készülnek –e, pénz befizetve, óraszám leadva, a vizsgán meg majd valahogy átsiklunk. A kisiskolás még nem érti, hogy nem a tanárnak és szüleinek, hanem csak magának tanul. De hogy a felnőttek sem. Először talán ezt kéne megtanulni.
