LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Látótávolságán belül minden feltűnő mozgásra reagál, és ösztönösen odaúszik. Ha hímek találkoznak, orrukat összeérintik, és így ismerik fel egymás nemét. Amikor egy hím végre egy nőstényre akad, ferdén vagy keresztben helyezkedik el előtte. Hátát felpúposítja, mint egy macska, és farkát nagy ívben legyezve a nőstény felé tereli a kloákájából kiáramló illatanyagokat. A farokcsapások olyan hevesek lehetnek, hogy az aljzaton lévő levelek, korhadó anyagok is felkavarodnak tőlük. Ha a nősténynek nincs kedve a párzáshoz, elfordul, és igyekszik elúszni a hímtől. amely azonban ügyesebb úszó, és többnyire nem adja fel, újra partnere elé kerül, és megpróbálja nászhangulatba hozni. Mikor az végre hajlandó a párzásra, lassan odafordul hozzá. Ekkor a hím kissé elúszik a nősténytől, és hagyja, hogy az kövesse, majd orrával megérintse farkát. Ez a gyenge inger máris arra készteti, hogy egy ondócsomót helyezzen a mederre: farkát felfelé görbíti, kloákáját szélesre tárja, és néhány apró. „kacsázó” lépés után lerakja a spermatophort. A szorosan a sarkában tartó nőstény rámászik az ondócsomóra, úgy, hogy az a kloákájához tapadjon, és fel tudja venni. Néhány nappal a megtermékenyülés után a nőstény megkezdi a peterakást. ami több hétig is elhúzódik. 200-300 petéjét egyesével, vízinövények levelei közé rejti. A félbehajtott levelet vagy levéldarabot a középre helyezett pete kocsonyás burka tapasztja össze. A 14 nap után kikelő lárvák kb. 10 mm hosszúak, és kezdetben apró élőlényekkel (pl. csillós egysejtűekkel) táplálkoznak, de hamarosan felfalják az alacsonyabb rendű rákokat és egyéb apró állatokat is.
