A német kapcsolat visszafogását célzó törekvések azonban már 1937 késő őszén abbamaradtak. Kiderült, hogy Angliában és Franciaországban uralkodó irányzattá vált a megbékéltetési politika. Olaszország sem jelentett már támaszt, Mussolini belenyugodott a közeli Anschluss-ba. Ebben a helyzetben Darányi politikája megváltozott. Mind a németekkel való érdekközösség fenntartásában, mind a hazai széls6jobboldal iránti engedményekben a győri fegyverkezési program túlszárnyalta Gömbös politikáját.
1938. március elején a kormánypárt győri gyűlésén Darányi bejelentette, hogy a kormány négyéves terv keretében egymilliárd pengőt kíván fordítani A győri a nehézipar és a hadsereg fejlesztésére. A cél az aktív fegyveres revíziós fegyverkezési politika megalapozása volt. Darányi azt is kifejtette beszédében, hogy a program kormány rendezni kívánja a„zsidókérdést”, mert „zsidókérdés van és ez egyike elintézetlen közéleti problémáinknak.”
A Nyilas mozgalom kibontakozása
A magyar társadalomban roppant szociális feszültség gyülemlett fel. A városi és a falusi dolgozó osztályokban, a kispolgárságban és a középrétegekben mélyreható elégedetlenség élt. Az 1930-as évek középső harmadában mind szélesebb tömegbázisra tett szert a szélsőjobb. Tömegei a kispolgárságból, valamint a félproletár és proletár rétegekből toborzódtak. A burjánzó szélsőjobboldali ellenzéki pártok sokaságából kiemelkedtek Szálasi Ferenc nyugalmazott vezérkari őrnagynak az egyes időszakokban különböző nevek alatt működő szervezetei. Ezeknek mindig része volt egy féllegális, vagy éppen illegális mozgalom, amely zárt, centralizált, vezérelvű intézményként biztosította Szálasi számára a hatalomért folytatott harc bázisát. Innen az 1939-től állandóvá vált kettős név: Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom. Ez utóbbi tevékenysége titokban zajlott, bár a
politikai rendőrség többnyire tájékozott volt ügyeiről.