LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Közismert, hogy a példamutatás révén lehet másokat a leghatékonyabban befolyásolni. Ha mi magunk megsértjük házastársunk autonómiáját, ha lépten-nyomon korlátozzuk őt vagy erőszakosan próbáljuk megváltozásra bírni, akkor nem csodálkozhatunk, ha ő is ugyanúgy viselkedik. Ha valami nem tetszik a házastárs viselkedésében, ne mindjárt őt hibáztassuk, hanem kérdezzük meg magunktól: Miért nem tudom elviselni, hogy ilyen? Abból induljunk ki, hogy házastársunk nem a mi tulajdonunk, nem kényszeríthetjük semmire, legfeljebb kérhetjük vagy javaslatot tehetünk neki. Az a tény, hogy sok mindenben különbözünk egymástól és másként látjuk a dolgokat, egyáltalán nem tragédia, hanem lehetőség a kölcsönös lelki gazdagodásra, fejlődésre.
Ahogyan nekünk szükségünk van időnként egyedüllétre, úgy házastársunknak is. Ne sértődjünk meg tehát, és ne érezzük magunkat visszautasítottnak, ha közli, hogy szeretne egyedül maradni.
Tapintatosan, de határozottan ragaszkodjunk ahhoz, hogy házastársunk is tartsa tiszteletben a mi egyéniségünket és magánéletünket. Ne tűrjünk el semmilyen önkényes és erőszakos „határátlépést”, sem patriarchális „előjogokat”, sem taktikázással kiügyeskedett korlátozást vagy lelki terrort. Ehhez mindenekelőtt az önbizalmunkat, önértékelésünket kell megerősítenünk. Ha a házastársi kapcsolat eddig alapvetően egyenlőtlen, aszimmetrikus volt, számíthatunk arra, hogy az egyenrangúságra való átállás nem megy simán, zökkenők vagy éppen konfliktusok nélkül.
Teremtsük meg saját szimbólumainkat. Ez különösen addig fontos, amíg nem elég erős az önállóságunk, egyéniségünk. Legyenek tárgyaink, amelyek külön létünket jelképezik, vagy egyéniségünk bélyegét hordják magukon. Lehetőleg legyen a közös otthonon belül egy külön asztalunk, polcunk vagy szekrényünk, esetleg rendezzük be magunknak a szoba egyik sarkát, vagy ha mód van rá, legyen külön szobánk stb. Nők esetében a személyi autonómia erősítését szolgálhatja a saját név használata az asszonynév (X. Y.-né) helyett.
