LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Nílus völgyének a misztérium-kultuszaiban kiemelkedően fontos szerepet játszik Thot isten íbiszfejű alakja. A hagyományok szerint Thot nemcsak az írást találta fel, hanem a tudományokat is, amelyeket meg is személyesít: mindenekelőtt az orvostudományt, a csillagászatot és a mágiát. Thot az isteni fény hordozója, aki az „éjszaka útjait” járja, így egyben a misztériumok megtestesítője is.
Amikor Egyiptomot elfoglalják a görögök és később a rómaiak, a mindenkori hódítók istenvilága kibővül az egyiptomi istenekkel. Ezáltal Thot jelképe is összeolvad Hermésszel, az istenek követével, és később még a hasonló szerepet játszó római istennel, Merkúrral is. Új feladatkörében a misztériumok tanítójává válik, de közben továbbra is ő marad az Alvilágba leszálló lelkek isteni kísérője, és gyakran „szárnyas saruval” a lábán ábrázolják.
Amikor a Kr. e. III. században fokozatosan Alexandria válik a gyógyító, gnosztikus és másfajta misztériumi áramlatok központjává, egész sor „alkímiai” mű születik itt, amelyek a görög gondolkodásmóddal kibővített, régi egyiptomi hagyományokat
tartalmazzák. Thot-Hermész neve ebben az időszakban már csak tiszteletbeli cím lett. Az alexandriai alkimisták a „háromszorosan nagy Hermész” Triszmegisztoszt tekintették a művészetük megalapítójának, bár az alkímia abban az időben már Kínában és Indiában is széles körben elterjedt.
A „hermetika”, Hermész Triszmegisztosz görög nyelven írt műveinek a gyűjteménye, amely magában foglalja az egyiptomi misztérium-tanok összességét, akárcsak a görögországi orfikus tanokat.
Claudius Ptolemaiosz „Tetrabiblos” című művének legfontosabb elemei az alkímia, az asztrológia és a mágia. Még Alexandriai Kelemen egyházatya (kb. Kr. u. 150-213) is mindig a keze ügyében tartotta ezt a könyvet, amelyet azonban egyre inkább száműztek a keresztény irányultságú könyvtárakból, és a nyugati világ csak az arabokon keresztül ismerte meg újból.
