LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Továbbtanulás: az örök dilemma, amin jó, ha nem az utolsó pillanatban kezdünk el gondolkodni. Mikor a jövőnkről döntünk, először arra a sokat hallott, mégis alapvető kérdésre kell tudnunk válaszolni: mik akarunk lenni, ha felnövünk? Könnyű annak, akinek határozott elképzelései vannak a céljairól, a terveiről. Ha tudja, hogy orvos, mérnök, tanár, kertész, rendőr akar lenni, már csak célirányosan kell az általános iskola után egy jó gimnáziumot választania, majd sikeres érettségi után felvételizni, és felvételt nyerni a megfelelő egyetemre. Ha a gyerek tudja, hogy felsőoktatásban nem szeretne tanulni, de szeretne biztos állást, szakképesítést szerezhet, vagy hiányszakmát tanulhat egy célirányosan megválasztott szakközépiskolában is.
A baj az, hogy a „hogyan és hova tovább?” kérdésre egyre fiatalabb korban meg kell tudnunk adni a választ. A sorsunkról nem elég akkor dönteni, mikor már csak 2 évünk van hátra az érettségig, és ott állunk a feladattal: válasszunk magunknak olyan fakultációkat, amiket elmélyültebben tanulunk, amiből érettségizünk, mert szükségünk lesz a pontokra, hogy bejussunk az egyetemre.
Nem. A kérdés már akkor eldől, mikor 14 évesen döntéshelyzetbe kényszerülünk: szakmát tanulni egy szakközépiskolában, vagy gimnáziumba menni, ahonnan egyetemre vezet az út? Sőt, gimnáziumot még korábban, már 4. és 6.-as korban is választhatunk, és akkor 8 vagy 6 osztályt járunk ki a gimiben. Már ekkor eldőlne a jövőnk? 10-12 évesen tudnunk kéne, hogy mit szeretnénk csinálni, hogy annak fényében határozhassunk a tanulmányainkról? A döntés amúgy sem könnyű, mert mi alapján hozzuk meg? Azt tanuljunk, ami érdekel, amit szívesen tanulnánk, de később kevés az esély rá, hogy könnyen munkát szerzünk vele? Vagy tanuljunk olyat, amit bár nem élveznénk annyira, de a megszerzett tudással a birtokunkban biztos az elhelyezkedés? Sok a szempont, amit figyelembe kell venni: vegyük számításba a képességeinket, a vágyainkat, a kitartásunkat és elszántságunkat, az anyagi lehetőségeinket, és ennek tükrében hozzuk meg.