LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A házasság demokratizálódása ez idő szerint valószínűleg a párválasztás terén nyilvánul meg a legerőteljesebben. A hagyományos, szülők általi párválasztás maradványai ma már csak itt-ott lelhetők fel; az érdekeltek legtöbbször maguk döntenek, s nemhogy kényszert, hanem még jóindulatú beleszólást is alig fogadnak el. Bár a párválasztás demokratizálódása már a polgári korszakban megkezdődött, a mi korunk az első, amelyben a házasságok döntő többsége már nem kényszerházasság – abban az értelemben, hogy nem külső (szülői vagy gazdasági) kényszer hozta létre. Ez a tendencia nyilvánvalóan egybeesik a társadalmi fejlődés irányával, és tartósságához nem fér kétség: bizonyos, hogy a jövőben a külső kényszernek meg kevésbé lesz szerepe a párválasztásban. A kényszertől mentes párválasztás azonban nem mentes a problémáktól. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a külső kényszer helyét elfoglalta a belső kényszer vagy a tanácstalanság. A fiatal maga választhat, de választása nem tudatos és átgondolt, hanem „ösztönös”, pontosabban belé nevelt, beprogramozott sémák alapján történik. Ezek a sémák a partnerideál és a romantikus szerelem alakját öltik. A párválasztást vezérlő partnerideál-ahogyan azt az erre irányuló vizsgálatokból tudjuk, legtöbbször tele van konzervatív vonásokkal, vagyis a hagyományos nemi szerepnormák hordozója. Pl. a férfi „szabadon” választ – olyan nőt, aki éppúgy hajlandó a háztartás rabjává válni, mint saját anyja stb. Az új formában tehát még tovább élhet a régi tartalom.
