Etetéskor kerüljünk mindent, amitől feszültté, idegessé válunk. Ne bosszankodjunk azon, hogy túl sok időt fordítottunk az étel elkészítésére és a baba mégsem akarja megenni. Néhány praktikus fogással megelőzhetjük, hogy az etetés után nagyon sokat kelljen takarítani, lemosni, felmosni. A legfontosabb, hogy ne kerüljön sor „összecsapásra” a baba és közöttünk. Kényszeríteni úgysem lehet a babát, hogy megegyen valamit, de eddig a pontig sosem szabad eljutni. Sok szülő aggódik, hogy a gyerek nem eszik eleget, pedig ez általában nem így van. Ha nem akar enni, átmenetileg nyilván kevesebbre van szüksége. A gyerek mindig eszik, ha éhes, mindig kielégíti táplálékigényét. Ha épp olyan korszak köszöntött be nála, amikor nagyon keveset eszik, biztos, hogy utána olyan korszak következik, amikor megint sokat kér. Ne azt nézzük, hogy mennyit evett ma, hanem azt, hogy mennyit evett az elmúlt egy hét alatt. Előfordulhat, hogy egy-két napig semmi mást nem akar enni, csak gabonaféleséget, aztán a harmadik napon egyszerre mintha gyümölcséhség fogná el vagy egyfolytában csak sajtot kíván. A csecsemő szervezete, mint az emlősök többségéé, önszabályozó. Tudja, hogy mire és mikor van szüksége. Mint a gyermekgondozásának és nevelésének sok más területén, ebben is bátran követhetjük a baba igényeit, kívánságát. Nyugtasson meg bennünket az a tudat, hogy az az étrend, amit – persze a helyes kínálatból – a baba választ, kiegyensúlyozott, magában foglal minden szükséges tápanyagot. Függetlenül az eddig elmondottaktól és attól, amit sok csecsemőkönyvben olvashatunk a táplálásról, arra sincs szükség, hogy a baba minden étkezésnél minden tápanyagfajtából kapjon. Akár egyetlen étkezésnél megkaphatja a teljes napi fehérjeszükségletét, a következő étkezésnél pedig a teljes napi szénhidrátszükségletét.