LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Pál apostol, aki feltételezhetően már az evangéliumok története előtt megírta a leveleit, még lényegesen ezoterikusabb módon értelmezi a keresztény tanokat. A nyelvezete alapján ítélve, maga is beavatott volt, de egyértelmű, hogy a tanait a hallgatósága behatárolt felfogóképességének megfelelően kellett fogalmaznia, és ezért gyakran a képek nyelvét használta. Az evangéliumot viszont olyan férfiak írták, akik Jézus halála után körülbelül száz – kétszázötven évvel éltek.
A II. század legjelentősebb keresztény tanítója Valentin volt. Ő volt mind Origenész, mint Clemensz egyházatya tanítómestere is, aki megpróbálta egyesíteni a görög, zsidó és keresztény vallási elemeket. A tanai megmutatják, hogy az ősi Bölcsesség tanait Egyiptom ezoterikus iskoláiban tanulta. Iskolája, a valentinianizmus, hosszú időn át jelentős befolyást gyakorolt a Földközi-tenger partvidékének teljes területére.
A keresztény írásokban ma is sok gondolattal találkozunk, amelyek a régi bölcsességek tanaiban gyökereznek:
– A kereszt a világegyetem kicsinyített mását is jelenti, és a beavatásra váró jelöltek keresztre feszítési szertartása ugyancsak a szent misztériumok közé tartozott. Ez a szertartás a Római Birodalom számos részén még a kereszténység korában is fennmaradt. A jelölteket a beavatásuk bizonyos állomásán egy kereszthez vagy egy kereszt formájú padhoz kötözték, ahol két napon át maradtak transzállapotban, mialatt a felszabadult lelkük megélte az elengedhetetlen tapasztalatokat, és a jelöltek a harmadik napon ismét életre keltek.
– Az oltáriszentséggel való egyesülés a múlt misztériumiskoláinak egyik legszebb rítusában gyökerezik épp úgy, mint a
– A keresztelés szertartása is, ami egy tisztulási folyamat külső és látható formája volt.
A keresztény egyház még sok más régi szertartást is átvett, de sajnos azok igazi jelentése már elveszett a rítusok mögött, és csupán ezek maradtak meg a korszakok hosszú során át.
