LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szent Ágoston mondta: Aki nem féltékeny, az nem is szerelmes. Ha egy spanyol férfi nem féltékeny, az nem is szeret igazán… Tehát, bizonyos kultúrákban kötelező féltékenynek lenni, így ennek megfelelően a jog is megengedőbb annak következményeivel.
1992-ben fordult elő Németországban – akkoriban még állomásoztak ott brit csapatok -, hogy egy angol férfi beleszeretett egy
német nőbe. A feleség, akit a férfi magával hozott Angliából, tudott a viszonyról, próbált ellene tenni, de a férfi kinevette őt. A
feleség odáig jutott, hogy egy nap megvárta a lovardából kilépő vetélytársat, a német nőt, nekihajtott a kocsijával, fellökte, majd
továbbhajtott. Amikor visszanézett, látta, hogy az elütött nő a porban fetreng, hátramenetbe kapcsolt, és még egyszer áthajtott
rajta a kocsijával. Aztán előrefele még egyszer átment rajta. A bíróság felmentette a gyilkosság vádja alól. Felmentette, mint tudatbeszűkült hatás alatt elkövetett cselekményt, és bizony a magyar jogrend is igen elnéző volt a féltékenységből elkövetett gyilkosságokkal szemben egészen a múlt század elejéig.
Texasban csak 1974-ben hoztak arra törvényt, hogy féltékenységből nem lehet megölni a másikat, de Georgia államban csak
1977-ben. Addig azt tartották, ha egy gyilkosság hűtlenséget megelőzendő történik, az pusztán önvédelem. Ha viszont már
megtörtént a hűtlenség, és bosszúként történt az emberölés, akkor már mérlegelték, hogy heves felindulásból elkövetett
emberölésért vagy gyilkosságért kell-e felelnie az elkövetőnek. Érdekes, hogy a puszta sérülés a gyilkosság szándéka nélkül nem volt „legitimálható”. Egy férj, aki nem megölte a riválisát, amikor in flagranti érte, hanem előkapta a pisztolyát, és szétlőtte a heréjét. Őt elítélték, mert nem a rivális elpusztítása volt a célja, hanem a megalázása, és ez meg is valósult.
