LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Nem is olyan régen a legtöbb leányt és fiút majdnem úgy nevelték, mintha más-más fajhoz tartoznának. A fiúktól azt várták, hogy ha felnőnek, kenyérkereső foglalkozás után nézzenek, munkájukban boldoguljanak, és ha a körülmények engedik, vegyenek részt a közügyekben is. A leányokra alárendelt szerep várt. Századunkban azonban nagyot változott a világ, s a mai fiatalok gyakran meglepődnek egyik-másik olyan férfi-női sztereotípia hallatán, amelyben régebben senki sem kételkedett.
Robert K. Massie azt írja Nagy Péter életét és korát bemutató művében, hogy a 17. századi orosz felfogás szerint a nő „tudatlan, gyámoltalan gyermek, aki intellektuálisan semmitmondó, erkölcsileg felelőtlen, és a legcsekélyebb esélyt is megragadja, hogy szenvedélyesen szerelmeskedjen. Jó családokban az ellenkező nemű gyermekek sohasem játszhattak együtt. Amikor néhány évvel idősebbek lettek, még a legártatlanabb érintkezés is tilos volt a számukra. Ehelyett imádkozásra, engedelmességre és néhány hasznos tudnivalóra, például hímzésre tanították a leánygyermekekkel, szigorú őrizet alatt.”
„Egy dal így írta le a leányokat: »harminc lelakatolt ajtó mögött üldögélnek, nehogy a szél összeborzolja hajukat, a nap lebarnítsa orcájukat, s valamely csinos fiatalember elcsábítsa őket«. Így várakoztak teljes tudatlanságban és szeplőtelenül, míg el nem érkezett a nap, amikor egy férj karjai közé taszították őket.”
Napóleon 1807-ben iskolát létesített fiatal nők számára a következő utasítással: „A neveléstől nem azt várjuk, hogy halására a leányok gondolkodni kezdjenek, hanem azt, hogy higgyenek. A női elme gyengesége, a nők gondolatainak ingatag volta, a szerep, amit majd a társadalomban betöltenek, az örökös lemondásra való készség – mindez a vallás támaszát igényli. A lányokat meg kell tanítani az írásra, a számolásra és a francia nyelv elemi ismeretére, de gondosan ügyelni kell, hogy semmiképp se kerüljenek kapcsolatba a latinnal. A versengés számukra tilos, ugyanis nem kívánjuk felszítani szenvedélyüket, vagy éppenséggel utat nyitni a hiúságuk előtt, amely egyik legélénkebben megnyilvánuló ösztönük.”
