LifePress Életmód magazin
Ugye, mindenki látta már, hogy kedvenc kutyája vagy macskája rágcsálja a füvet? Amikor első alkalommal látjuk, akkor azt mondjuk: „Meghibbant ez a jószág?” Aztán a többedik alkalommal már azt mondjuk: „Biztosan elcsapta valamivel a gyomrát, és most gyógyítja magát.”
Azt senki nem szokta mondani, hogy a kutya, vagy a macska növényevő, vagy azt, hogy mindenevő. Az emberről viszont azt tanuljuk, hogy mindenevő fogazattal rendelkezik, növényeket és állatokat egyaránt eszik. [A sertésnek is mindenevő fogazata van, mégsem tud úgy berúgni, mint az ember.. :) )
Esetenként a növényevők állatokat esznek, az állatevők növényeket esznek, de a fő táplálékforrásuk szerint mégis növényevők, vagy éppen állatevők.
Node, térjünk vissza a kutyákról, macskákról, disznókról az emberre! Manapság már nem annyira csodálkozunk rá valakire (mit a kutya legelésére), ha kijelenti, hogy ő vegetáriánus, és köszöni, de nem kéri azt a csodálatosan nagy szelet, aranybarna rántott húst.
Napjainkban teljesen természetes, ha egy vállalati rendezvény előtt a szervezők az iránt tudakozódnak, hogy hány vega menü legyen.
Most akkor mikor teszünk jót magunkkal? Akkor, ha csak növényt eszünk, vagy akkor, ha csak húst eszünk (némi körettel), vagy akkor, ha mindent eszünk?
A Wikipedia meghatározása szerint „a vegetarianizmus nemcsak táplálkozási gyakorlat, hanem egy kiterjedt eszmerendszer vagy világnézet, melyet az a fő törekvés jellemez, hogy az ember a lehetőségeihez mérten minél kevesebb állatnak okozzon szenvedést, különös tekintettel a tudatos, fejlett idegrendszerrel rendelkező állatokra.”
Amint a megfogalmazásból is láthatjuk, a vegetarianizmus nem egy hóbort, vagy divat, hanem annál sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkezik. (Pl. minden vallásban van húsevési tilalom, hosszabb-rövidebb időre, vagy akár teljesen is.).
A vegetarianizmusnak számtalan előnye van, ha figyelmesen olvassuk a szakértői elemzéseket, akkor rájöhetünk arra, hogy sokkal több az előnye, mint a hátránya, szemben a húsevéssel, ahol éppenhogy a hátrány a több.
Akkor mégis miért vetődhet, vetődik fel a címben is szereplő kérdéssor? Sokak véleménye szerint éppen azért, mert „… nemcsak táplálkozási gyakorlat, hanem egy kiterjedt eszmerendszer..”. Mint minden eszme, ez is kitermeli magából az elvakult, erőszakos követőket, térítőket, a minden érvrendszert figyelmen kívül hagyó „hívőket”.
„Aurea mediocritas.” – arany középút (kerüljük a szélsőségeket), Horatius mondatát bizony jó lesz mindenkinek megfontolnia; aki vegetáriánus akar lenni, az legyen, aki húsevő akar lenni az legyen, de mindegyik tartsa tiszteletben a másik szokását, ne akarjon a másikra olyant kényszeríteni, amit a másik nem szeretne, nem akarna, netalán baja lenne belőle.
Vallási, filozófiai, vagy éppen környezetvédelmi szempontokon túl egészségügyi megfontolásból is egyre több követője van a vegetáriánus táplálkozásnak, egyre több egészségügyi érv szól mellettük. Legalább az egészséges életmódnak adjunk esélyt+
Mondanom sem kell, hogy én mindenevő vagyok, nem erőszakolok rá egy vegetáriánusra egy jóféle marhapörköltet nokedlivel (de uborkasalátát eszem hozzá…), és egy húsevőt nem győzködöm arról, hogy mennyire egészséges, ha vacsorára csak egy almát eszik.
Vegetárianizmus? Húsevés? Mindenevés? – teljesen mindegy, csak essen jól, ne rongálja az egészséget, ne terhelje túl a környezetet, és ne keletkeztessen feszültséget az ember és ember között!