LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A pszichológusok vitatják, hogy a csecsemőknél megfigyelhető önkéntelen reakciók egy része félelemnek nevezhető-e. A születéskor vagy nem sokkal azután már működik az újszülött megriadási és elkerülési reflexe, például elhúzódik a fájdalom elől vagy összerándul az erős hangokra. Lehet, hogy ezek a cselekvések kezdetben tudattalanok, ám a fejlődés során összekapcsolódnak a tudatos félelmekkel.
Az első úgynevezett szociális félelmek 9-10 hónapos korban jelentkeznek, amikor a kisbabák kezdik felismerni az anyjuktól különálló voltukat. Többségük a félelmek azonos egymásutánját éli át, amelyek mindegyike meghatározott életkorban jelentkezik s múlik el.
A gyermekekben általában már első születésnapjuk előtt kialakul az idegenektől való félelem. Ezt követi az elválasztástól (az anya elvesztésétől vagy akár szem elől tévesztésétől) való szorongás és gyakran a „fürdésiszony”.
A 2. és 3. életév során a kisgyermekek félelmeinek fő tárgyai az orvosok, a váratlan zajok (pl. mennydörgés), az ismeretlen állatok és az idegen gyerekek. Ezekkel együtt jelentkezhet a sötétségtől és a vécé öblítésétől való félelem is.
Ahogy fejlődik a gyermekek képzelete, úgy erősödik meg bennük a félelmetes események vagy dolgok előrelátásának képessége is. Három és négyéves kor közölt a gyerekek olykor kitalált szörnyekkel ijesztgetik magukat. Előfordulhat, hogy a fájdalmas esésekkel, rovarcsípésekkel és hasonlókkal szerzett tapasztalataik következménveként a sérülésekkel kapcsolatban túlzott félelem fejlődik ki bennük.
A kisgyermekkori félelmek idővel általában kezelhetővé szelídülnek. Ha azonban valamelyik állandósulni látszik, célszerú szakember segítségét kérnünk.
