LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A gyermekek és a felnőttek fokozódó erőszakossága problémát okoz, nyugtalanít bennünket: a gyerekek érzéketlenekké váltak? Vagy kevésbé szeretik őket a szülők? Vagy a szülők csak gyűlöletet éreznének engedetlen gyermekeik iránt? A szülők tökéletes gyerek iránti vágya arra ösztönözné a gyermekeket, hogy ellenszegüljenek valamennyi – róluk alkotott – szülői elképzelésnek?
Az utcán, az iskolákban, az üzletekben nap mint nap tapasztalható agresszivitás azokra az emberekre irányul, akik semmi rosszat nem tettek azon kívül, hogy olyan társadalomban élnek, ahol az erőszakos egyén mindig kész arra, hogy ítélkezzen és romboljon. Az erőszak áldozatának olykor egyetlen hibája, hogy különbözik az erőszaktevőtől: különbözik a bőrük színe, a környezetük vagy a társadalmi szerepük. Az erőszakos egyén le akarja rombolni mindazt, amiről azt tanulta, hogy gyűlölni kell: ami „nem olyan”, mint ő, vagy akinek nem ugyanazok a vágyai, mint neki.
Az erőszak gyökere mindig a szülői vagy családi identifikáció elfogadásából vagy elutasításából ered, ezt fogjuk tanulmányozni ebben a kötetben. A szülőkkel, vagy akik azokat helyettesítik, először a csodálatos szimbiózist tanuljuk meg a Másikkal, majd egy kicsit később a szükséges különbözőséget a gyermek és a felnőtt, vagyis ő és mások között. Végül velük tanuljuk meg a különbözőségek konfrontálódását és szabályozását is, amely lehetővé teszi a családi és a szociális életet.
Ha a gyermekeink nem veszik tudomásul, és erőszakkal utasítják el mindazt, ami nem egyezik a vágyaikkal, akkor valószínűleg nem szoktattuk őket ahhoz, hogy kellő tiszteletet tanúsítsanak irántunk, vagy túlságosan sokat tettünk értük, mintha az ő vágyaik is a mieink lennének.
