LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Aki inkább leharapja a nyelvét, mintsem megszólaljon, valószínűleg jó oka van rá. A nyelv „csak úgy” magától ritkán kerül a fogak őrlőmalmába. Ha viszont egyszer megtörténik, akkor pokolian fáj.
Az izomrostokban gazdag nyelvet jól megvédi az alsó fogsor. A nyelv a csecsemőnek a szopásban segít, később az evést és a beszédet teszi lehetővé. Amíg nő az ember, nő a nyelve is, de mindig csak annyit, hogy elférjen a szájüregben. Így rágás közben legfeljebb véletlenül kerülhet a fogak közé. Ez igen fájdalmas, hiszen egy őrlőfog akár 70 kilogrammnyi súlynak megfelelő erőt tud kifejteni.
Közlekedési baleseteknél időnként előfordul, hogy az áldozat az ütközés következtében leharap egy darabot a nyelvéből. Normális esetben azonban a bonyolult ideg- és izomvezérlés megakadályozza, hogy a nyelvet vagy a szájnyálkahártyát a fogazat megsértse. Végül is a nyelv nemcsak íz érzékelő szerv, hanem sok más érzékelő sejttel is el van látva. Ezek folyamatosan jelzik az agynak, hol van a nyelv pozíciója a szájpadláshoz és fogakhoz viszonyítva. A rágóközpont aztán a jelentett ingerek alapján kiszámítja, hogyan kell mozogniuk a nyelvizmoknak, hogy a nyelv ne kerüljön a fogak közé. A nyelv mozgása szintén reflex, tehát anélkül jön létre, hogy tudatosan oda kellene rá figyelni.
Ha valaki elájul, előfordul, hogy az agy oxigénhiánya miatt a reflexek nem működnek, és nincs, ami megtartsa a nyelvet. Ha az ájult ember ilyenkor a hátán fekszik, a nyelve a torkába csúszhat: ha elzárja a légutakat, az áldozat megfullad. Emiatt kell az eszméletlen embert stabil oldalfekvésbe helyezni, amilyen gyorsan csak lehet.
