LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A vírusfertőzések diagnosztizálása ma még bonyolult és költséges feladat, ezért csak kevés laboratórium vállalkozhat rá. Az eljárások többsége több napot, vagy hetet vesz igénybe, így a vizsgálatok eredményei a diagnózis tisztázásában sok esetben csak utólagosan hasznosíthatók. A víruslaboratóriumba beküldött anyagból a vírusok kimutatására, vagy a beküldött vérsavóból a vírusspecifilcus ellenanyagok kimutatására törekszenek.
A vírusok kimutatása (izolálása és identifikálása) igen nehéz feladat. A vírusok élettelen táptalajokon nem szaponxlnak, ezért erre a célra fogékony laboratóriumi állatokat, embrionált (keltetett) tojást, illetve fogékony sejt- és szövetkultúrát használnak. Az oltott állat megbetegedésének tünetei, vagy a sejt- és szövettenyészetek morfológiai képe önmagukban is valószínűsíthetik a diagnózist, de az esetek többségében az elváltozások nem specifikusak. Ezért további szerológiai vizsgálatokra is szükség van, melyek lényege az, hogy az ismeretlen vírustörzset ismert specifikus módszerek alkalmazásával határozzák meg.
A szérumban keringő vírusellenes antitestek kimutatása szerológiai reakciókkal történik, melyek lényege – eltérően az előzőektől – az, hogy itt a vírustörzs a jól ismert, és a beteg savója tartalmazza az ismeretlen és meghatározandó antitesteket. Az ellenanyagok jelenléte önmagában nem lehet diagnosztikus értékű, mert származhat évekkel korábban lezajlott vírusfertőzéstől is. Ezért a vérvételt 2-3 hét múlva meg kell ismételni. Fertőzés mellett szól, ha a második savóban legalább négyszer magasabb a vírusspecifikus ellenanyag titer, mint az elsőben.
