Minden szubjektív élményben van objektív tartalom, amely ezt az élményt meghatározza. Az érzések, tartalmuk objektivitásától függően lehetnek ésszerűek avagy ésszerűtlenek. A racionális érzés élmények és viszonyulások formájában helyesen tükrözi vissza az objektív értékeket. Az irracionális érzés általában inadekvát viszonyulást jelent a dolgokhoz.
A tudat magasabb szintjein a visszatükrözött tárgyakhoz való viszony az ember világnézeti álláspontjában, meggyőződéseiben jelenik meg. A meggyőződés nem egyszerűen ismeret, hanem egyben aktív viszony is ehhez az ismerethez, ennek a viselkedés irányító elveként való elfogadása vagy visszautasítása. A viszonyulás az érzelmi akarati szférában nyer kifejezést, amelyet a személyiség szelektív aktivitása jellemez. A tárgy tulajdonságai természetesen nem mindig válnak értékekké az ember számára. A dolgok értékelése viszonylagos, jelentős mértékben függ a szóban forgó személynek az adott tárgyban való érdekeltségétől. Ám ha az ember érzései élesen eltérnek a kognitív tartalomtól, ha „az ész és a szív perben áll egymással”, akkor esetenként éles belső konfliktusok keletkezhetnek, melyeknek kimenetele akár tragikus is lehet, például súlyos lelki zavarokra vezethet.
Amikor az ember tudatosítja a helyzetet, következetesen és mélyrehatóan gondolkodik, helyes és éles elméjű következtetéseket von le, akkor intellektuális örömöt érez. Ezzel szemben a gondolatok zavarosságát és homályosságát a levertség nyomasztó érzése kíséri. Tehát semmi sem megy végbe tudatunkban érzelmi aláfestés nélkül, s ennek döntő fontosságú értelme van az életben.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány