LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A zárt házasság lelkileg elnyomorító, katasztrofális hatása, nehezen érthető ellentmondásossága terelte a figyelmet egyre inkább a házasság személyiségalakító funkciójára a mi korunkban, amelyre különben is a szabad önmegvalósítás problémáinak középpontba kerülése jellemző. Ez a folyamat azért válhatott aktuálissá, mert az életszínvonal és a műveltségi szint emelkedésével, a gyorsuló tudományos-technikai és társadalmi fejlődéssel az emberek szabadabban és több lehetőség közül választhattak, mint azelőtt bármikor. Így sokféle egyéni hajlam és érdeklődés alakulhatott ki, s ezek megvalósítását egyre kevésbé korlátozta a gazdasági vagy egyéb kényszerűség. Fokozatosan a házasság is elvesztette korábbi „életbiztosítás” szerepét; státusmegőrző, illetve státusjavító jellege háttérbe szorult, és teret adott a legkülönbözőbb egyéni igények – s egyre kifinomultabb igények! – megvalósításának. A házasság individualizálódásának folyamata napjainkban, a szemünk előtt játszódik, s teljes kibontakozása csak az előttünk levő évtizedektől várható. Minden jel arra mutat, hogy a házasságtörténet egyik legfontosabb tendenciájával állunk szemben, amelynek megvalósulása főleg a következő eredményekkel járhat: kialakul a házasságformák sokfélesége, ezáltal könnyebb lesz az egyéni igényeknek legjobban megfelelő házasságot megvalósítani, vagyis a házasság egyre alkalmasabb lesz a személyiségfejlődés elősegítésére. Mégpedig a szerelem meglététől vagy elmúlásától függetlenül is, pusztán azáltal, hogy rugalmasabban alkalmazkodik egyrészt az egyéni igényekhez, másrészt a kor követelményeihez. Vagyis azáltal, hogy nyitottá válik.
Az egyenlőségelvű, nyitott házasság
Ha áttekintjük a házasság történelmi fejlődésének eddig vázolt tendenciáit, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a házasságnak van jövője. E jövő lehetőségei nem körvonalazhatók pontosan, de bizonyos, hogy a patriarchális jelleg és a zártságmerevség nem lesz jellemző a jövő házasságaira. A hagyományos elkötelezettség és életstílus ugyan még sokáig megtalálható lesz, de csökkenő arányban, mert mind jobban háttérbe szorul a korszerű, új tartalmú házasságok mellett. Ahogyan J. Bernard írja, a jövő a szabadon alakítható kapcsolatoké, amelyek nem gazdasági vagy egyéb kényszerre, hanem pusztán érzelmi elkötelezettségre és egyéni felelősségérzetre fognak épülni, s mindkét partner számára optimális függetlenséget és fejlődési lehetőséget biztosítanak.
