LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Baleári faligyík Podarcis lilfordi
Jegyei: erőteljes gyík, rövid, széles, viszonylag hegyes orrban végződő fejjel, nyaka vaskos, farka pedig feltűnően az. Testét apró, sima pikkelyek fedik. Háta zöld, szürkésbarna vagy akár fekete is lehet. A hát közepét gyakran feketés, hosszanti pontsorok díszítik, kétoldalt egy-egy világos csíkkal szegélyezve. Az oldalakon gyakran sötét rajzolat vagy rácsminta látható, a szélső haspajzsok pedig lehetnek részben kékek vagy feketék. A teljes hossz 200-250 mm. Elterjedése: csak a Baleár-szigeteken, Mallorcán, Menorcán (ide betelepítették) és a környező kisebb szigeteken él. Élőhelye: általában az igen száraz, köves, itt-ott teljesen kopár tájak lakója. Néhol még a tengerből kiálló sziklákra is betelepült. Életmódja: talajlakó faj, de napozni felmászik a sziklákra is. Rendkívül ingerlékeny állat, ezért nem egy állományban az egyedek többségének nincs vagy csak regenerálódott (újranőtt) farka van. Tápláléka: lepkék, legyek, bogarak és sáskák mellett ászkákat, pókokat és férgeket, valamint bogyókat és gyümölcsöket is fogyaszt. Bámulatosan alkalmazkodóképes, szűkös időkben még virágokat, leveleket és magokat is eszik. A baleári faligyíkok helyenként csapatokban gyülekeznek a piknikezők közelében, hogy az eldobott ételmaradékokra rögtön lecsaphassanak, sőt a lerakott táskákba is besurrannak az élelemért. Egyéb: a baleári faligyík 15 alfaja közül némelyik igen sötét színezetű, hátuk szélsőséges esetben kék vagy mattfekete, hasuk pedig ragyogó ultramarinkék is lehet.
Pityusen faligyík Podarcis pityusensis
Jegyei: középtermetű, változatos megjelenésű gyík.Többnyire robusztus, rövid fejű és hosszú farkú állat,erőteljes lábakkal.A hátoldal sokféle színű lehet: világos vagy kékeszöld, sárga, szürke, barna vagy fekete. Mintázata apró, fekete. gyakran hosszanti csíkokba rendeződő pöttyökből áll. A hát középső sávját sokszor egy-egyvilágos vonal szegélyezi. Oldala halványbarnás vagy szürke, feketés foltokkal,esetleg rácsmintával, a szélső haspajzsok pedig részben kékek vagy feketék. Hasa lehet fehéres, fakószürke, sárga, kékes,vörhenyes vagy feketéskék, peremén kékeszöld vagy feketés foltokkal. A mintegy30 ismert alfaj egyike-másika nagyon sötét, akár fekete is lehet, hasuk kobalt vagy ultramarinkék. A teljes hossz 200-250 mm.
Elterjedése: Ibiza és Formentera („Pityusen-szigetek”), valamint a környező aprócska szigetek. Mallorcára is betelepítették. Élőhelye: a part menti részek lakója. A települések közelében is előfordul, falakon, a szántók között kupacokba kigyűjtött köveken, omladékos lejtőkön és parlagterületeken. Különösen az apró szigeteken sokszor a csupasz sziklákon él. Életmódja: a pityusen faligyík egész nap aktív és nagyon ingerlékeny faj, amely sokszor szűk helyen, de nagy számban fordul elő. Mivel helyenként alig van olyan ragadozó, amely pusztítaná, a gyíkok nagy részének viszont regenerálódott farka van, ezért valószínű, hogy a sérülések okai a gyakori civódások. Tápláléka: rovarok és egyéb ízeltlábúak, gyümölcsök, virág- és levéldarabkák; még az azonos fajú fiatalokat is megeszi.
