Tavalyelőtt úgy alakult, hogy októberben tudtunk elszabadulni a munkából. Egy kedves ismerősünk ajánlotta a Vir szigetet Horvátországban. Némi hezitálás után egy vasárnap este indultunk el. Letenyénél léptük át a határt. Valószínű a tudatalatti teszi, de még a levegő is más volt, mint itthon. Épphogy átértünk már kaptuk is az sms-t, hogy melyik szolgáltatóra csatlakozott rá a mobilunk. Rögtön jött a második üzenet is, amiben az után érdeklődtek szeretnénk-e minden reggel időjárás előrejelzést kapni a telefonra. Persze hogy akartunk!
Autópályán mentünk Zágrábig, majd ott egy másik autópályán folytattuk utunkat dél felé. Ott kapus rendszer működik, akkor kell fizetni amikor lemész a pályáról. Gyönyörű alagutakon mentünk át, az egyik több mint 10 km hosszú volt. Ahogy haladtunk egyre melegedett az idő. Már éjszaka volt amikor Zadarba értünk. Ez a város már a tengerparton fekszik, innen már csak pár km Vir.
Maga a sziget csodálatos. Egyik oldala a tenger felé, másik pedig egy fantasztikus hegységre néz. Három külön helység van: Vir, Lozice, Torovi. Ahol mi laktunk ott köves volt a tengerpart, de máshol voltak homokos részek is. A sok fürdés mellett (ott 20-23 fok volt) megnéztük a várromot, az apátsági templomot, a kikötőt és persze jó pár éttermet, kisvendéglőt is. Az ennivaló fantasztikus, különösen a vagdalthúsként lefordítható csemege. Kipróbáltuk a halat is, bár meglepődtem, amikor egyben hozták ki elénk a sült krumpli tetején trónoló pikkelyest. Már csak kevés turista volt, nem is találtunk mindent nyitva. Az ottani emberek szimpatikusak voltak, előfordult, hogy egyedüli vendégek voltunk egy étteremben és a pincérnő szó nélkül két kupica étvágygerjesztőt hozott, közölte, hogy ajándék. jó erős gyümölcspálinka volt. Nálunk kerítésszaggatónak hívják az ilyet.
Pár nap után a hazaút már fényes nappal történt. Akkor lepődtünk meg csak igazán. Amit mi a szigetről láttunk hegyég az a Dinári. Konkrétabban a Velebitek. Szédületes magasságokban kanyarogtunk sziklák között. Ahogy közeledtünk hazafelé úgy hűlt a levegő fokozatosan. Bármikor visszamennék erre a gyönyörű szigetre. Furcsa, de még egy pici honvágyam is van utána.