LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Háborús kimerülés – forradalom Petrográdon
Oroszországban a háború százezreket sodort el a nyugati területekről az ország belseje felé. Nők, öregek, gyermekek vánszorogtak és haltak meg az éhségtől és a kimerültségtől az utak mentén. A tetemeket belepték a legyek a homok és a sár… A frontokon az orosz hadsereg egymás után szenvedett súlyos vereségeket. Az elmaradott ipar nem tudott lépést tartani a front szükségleteivel. 1916 végére az általános kimerülés jelei mutatkoztak.
Különösen feszültté vált a helyzet az ország fővárosában Petrográdon, ahol a legnagyobb létszámú és leginkább szervezett munkásság élt. Itt már 1917 januárjában sztrájkok kezdődtek. Ezek eleinte az életviszonyok megjavítását követelték, később azonban egyre inkább politikai jelleget öltötte. A petrográdi gyárak munkásainak tüntetése 1917. február 23-án spontán felkelésbe torkollott, amely néhány nap alatt elsöpörte a cári rendszert.
II. Miklós cár lemondott. A hatalmat ideiglenes kormány vette át, amelynek vezetője G. J. Lvov herceg volt, tagjai pedig a korabeli polgári pártok képviselői.
„Megparancsolom, hogy a fővárosban holnapra vessen véget a zavargásoknak! (A cár távirata Habalovnak, Petrográd katonai főparancsnokának.)
„Tisztelettel jelentem, hogy felséged parancsát nem tudom végrehajtani. A csapatok többsége egymás után megtagadta az engedelmességet, s nem akar a felkelők ellen harcolni. Más csapatok csatlakoztak a felkelőkhöz, s fegyverüket a felségedhez hű alakulatok ellen fordították.” (Habalov választávirata)
