LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Háborús kimerülés
1918-ban a Monarchia gazdasági erőforrásai teljesen kimerültek. Különösen súlyossá vált az élelmiszer- és fűtőanyag hiány. Ez a városokban sztrájkokhoz, éhségtüntetésekhez vezetett. A hatóságok a közélelmezés javítása érdekében az agrárvidékeken elrendelték a kényszerbegyűjtést, az ún. rekvirálást. Ez az intézkedés viszont a parasztságot fordította szembe az államhatalommal.
A háború utolsó esztendejében felgyorsult az osztrák-magyar hadsereg. 1918 februárjától szaporodtak a katonalázadások, és júliusban felbomlása már több százezerre tehető a katonaszökevények száma. A fronton levő hadsereg létszáma július és október között 406 ezerről 238 ezerre csökkent.
IV. Károly Manifesztuma
IV. Károly a Monarchia megmentését célzó utolsó kísérlet gyanánt 1918. október 17-én nyilvánosságra hozott manifesztumában bejelentette, hogy „minden néptörzs” nemzeti tanácsainak vezetésével létrehozza saját nemzeti államát, amelyek államszövetséget alkotnak egymással. A lépés azonban elkésett. A nemzetiségek a kiáltványban foglaltakat már nem tartották elegendőnek, hanem teljes függetlenséget kívántak. A manifesztumnak annyiban volt pozitív szerepe, hogy előmozdította a feloszlási, szétválási folyamat békés, általában fegyveres összecsapásoktól mentes menetét a végkifejletig.
,,Ausztria népeinek akaratához képest szövetséges állammá alakul át, amelyben minden néptörzs saját külön államközösséget alkot települési területén. Ausztria lengyel területeinek a független lengyel állammal való egyesülését ez semmiképpen sem érinti… Ez az átalakulás, amely a magyar szent korona országainak integritását semmi tekintetben sem érinti…, minden nemzeti külön államnak biztosítja önállóságát. De eredményesen fogja védeni a közös érdekeket is, és ez mindenütt érvényesülni fog, ahol a közösség az egyes államoknak létszükséglete…”
(Részlet IV. Károly kiáltványából)
