A szár szalmaszár. Középrésze üres, csak néhány faj szárában van nyalábos bélszövet. A szárat csomók tagolják. A füvek szára általában nem ágazik el, legfeljebb a tőnél levő csomóknál. A tő különben hagymaszerűén megvastagodhat vagy kiszélesedhet.
A levelek a csomókon eredő levélhüvelyre és levél lemezre tagolódnak. A levélhüvely a szárat körülfogja. A levéllemez és a hüvely találkozásánál a hártyás nyelvecske és fülecske fejlődik. A levéllemezek általában hosszú, keskeny alakúak, csak kivételesen szélesednek meg és a lomblevelekhez hasonlítanak. Színük zöld, de viaszbevonat hatására kékeszöld vagy kék, szürkészöld is lehet. A csíkos levelű füvek különösen érdekesek. A levéllemez felülete sima vagy az erek bemélyedése miatt barázdás. A főér néha eltérő színű. A levéllemez állhat felfelé, szinte párhuzamosan a szárral vagy különböző szögben hajlik vissza egyszerűen vagy megcsavarodva. A levéllemezek állása sokszor nagyon jellemző egy fajra.
A virágzat. A pázsitfűfélék virágja a fejlődés folyamán átalakult és csökevényesedett. A virágtakaró pikkelyekké zsugorodott, és helyette a külső és belső toklász védi a szaporító-szerveket, a bibét és a porzókat. Az egy- vagy kétivarú virágok a virágzati tengelyen ülnek, és együtt füzérkét (kalászkát) alkotnak, melyet 2 vagy 4 pelyvalevél véd kibontakozása előtt.
Több füzérke a kalászorsón ülve kalásszá egyesül. Ha a füzérkék hosszabb-rövidebb kocsánnyal kapcsolódnak a virágzati tengelyhez, buga alakul ki. A bugaágak hossza és elrendeződése szerint füzéres buga (Phleum) vagy több szálas ujjas buga (Andropogon) fejlődik. Erősen megvastagodott virágzati tengelyű a torzsavirágzat (Zea).