LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A legkülönfélébb galaxisok léteznek szerte a világegyetemben. Ezeknek a hatalmas kocsikerekeknek, gömböknek vagy anyagfelhőknek roppant tág határok közt változik a mérete és tömege – a legkisebbek csak néhány millió csillagból állnak, a legnagyobbak viszont milliószor millió csillagot tartalmaznak. Egyesek csak néhány ezer fényév átmérőjűek, mások százszor ekkorák is lehetnek. Egyesekben csak öreg és vörös csillagokat találunk, míg mások tele vannak kék és fehér csillagokkal, gázzal és porral, ahol roppant mennyiségben termelődnek az új csillagok. A galaxisok tulajdonságaiból következtetni tudunk történetükre és fejlődésükre.
A legalapvetőbb csoportosítás szerint elliptikus, spirális és szabálytalan galaxisokat különböztetünk meg. Edwin Hubble a fenti típusokat alosztályokra tagolja. Hubble a spirál galaxisokat Sa és Sd közötti alosztályokba sorolta, ahol az Sa típusúaknak szorosan felcsavarodott, az Sd típusúaknak pedig lazán tekeredő spirálkarjaik vannak. Azokat a spirál galaxisokat, amelyeknek magjából úgynevezett küllő vagy rúd indul ki, az SBa és SBd közötti alosztályokba sorolta. Az elliptikus galaxisokat E0 és E7 közötti jelöléssel látta el, az égbolton látszó alakjuktól függően. A kör alakúak az E0, a nagyon elnyúltak az E7 csoportba tartoznak. Az elliptikus galaxisok a valóságban háromdimenziós forgási ellipszoid alakúak, tényleges alakjuk sokféle lehet a gömbszerűtől a szivarig. Hubble a galaxisok egy átmeneti típusát is felismerte, a lencse alakú (úgynevezett lentikuláris) galaxisokat (S0 típusú). Ezeknek a spirálokéhoz hasonló korongjuk és központi kidudorodásuk van, ám nincsenek spirálkarjaik. Végül a szabálytalan (irreguláris „Irr” típusú) galaxisok szerint kicsiny, gázban, porban és fiatal csillagokban gazdag, de belső szerkezetet alig vagy egyáltalán nem mutató objektumok.
