LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kelet-Jeruzsálemet Izraelhez csatolták, az újonnan megszállt ciszjordániai területekről, s azok egymilliós lakosságának sorsáról azonban nem voltak határozott elképzeléseik. Egyes izraeli vezetők korlátozott önkormányzatot akartak adni a sűrűbben lakott palesztin területeknek, míg mások zsidókat telepítettek volna az arabok közé. Ezzel az volt a céljuk, utóbb egyetlen izraeli kormány se vonulhasson ki e vidékről, amelyre a zsidók –szerintük- Istentől szereztek jogot. A háborúban elfoglalt területek benépesítését mindig is tiltotta a nemzetközi jog, bár eleinte csak kevés és gyéren lakott zsidó telep létesült. 1977-ben alig 4500 izraeli telepes élt Ciszjordániában, és további 50 ezer Kelet-Jeruzsálemben. Ezután viszont felgyorsult a betelepítés. A folyamatot segítendő, az új izraeli kormány kihirdette, hogy az állam kisajátíthatja azok földjeit, akik nem tudják bizonyítani tulajdonjogukat. Márpedig a ciszjordániai palesztinok többségének nem voltak effajta iratai. Az egymást követő izraeli kormányok nagyvonalú adókedvezményekkel, és olcsó lakáshitelekkel ösztönözték az izraeli és külföldi zsidók betelepülését. Ez még azokat is vonzotta, akik nem a bibliai ígéret földjét látták a térségben. A zöld vonal menti új kolóniák olcsó, tágas lakásaiban élők kényelmes elővárosi életet élhettek, ahonnan izraeli munkahelyeiket is könnyen megközelíthették. 2002 végén már a ciszjordániai területek 42 százalékát telepesek uralták, tudatta a B’Tselem izraeli emberjogi szervezet. 1993-ban már több mint 115 ezer palesztin is ingázott Izraelbe, ahol többet kerestek, mint ha földművelőként, pásztorként, kereskedőként, vagy kézművesként a szülőföldjükön maradtak volna. Ekkor azonban a zsidók elleni palesztin támadásokra válaszul az izraeli kormány szigorúan korlátozta a vendégmunkások alkalmazását, súlyos csapást mérve a palesztin gazdaságra.
