LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Alig száz éve még rendszeresen előfordult, hogy a jeruzsálemi keresztények, zsidók, és muszlimok részt vettek egymás vallási ünnepén. A 20. században feltámadt zsidó és arab nacionalizmus azonban aláásta ezt a békességet. A második világháború után olyan méreteket öltött az ellenségeskedés, hogy az ENSZ 1947-ben kidolgozta a Jordán folyótól a Földközi-tengerig húzódó térség – azaz Palesztina- felosztásának tervét. A terület valamivel több, mint a felét egy új zsidó államnak, a többit a palesztinoknak szánták. A zsidók ezt elfogadták, ám a palesztinok, és az arab országok elutasították a tervet.
1948. május 14-én Izrael végül is kikiáltotta függetlenségét, és menedéket kínált a világ üldözött zsidóságának. A palesztinok és zsidók fegyveres viszályába ekkor a szomszédos arab államok is bekapcsolódtak, és mire 1949 januárjában elhallgattak a fegyverek, Palesztina területének 78 százalékát Izrael birtokolta, 750 ezer palesztin hazátlan földönfutóvá vált. Az elvetélt ENSZ szervezet szerint a Jordántól nyugatra húzódó hegyes-dombos ciszjordániai vidék lett volna a palesztin állam magánterülete. Ám a háborúban Jordánia foglalta el a térséget, míg Izrael inkább Jeruzsálem és az első zsidó telepek védelmére összpontosította haderejét. A harcok végeztével így Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem jordániai kézre került, míg a Gázai övezetet Egyiptom, Nyugat-Jeruzsálemet pedig Izrael ellenőrizte. Tizenkilenc évvel később az 1967-ben kirobbant hatnapos háborúban az izraeli hadsereg lerohanta Gázát, és Ciszjordániát, és a Jordánig tolta ki az ország keleti határát.
