LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Semmi értelme sincs, ha egy tanfolyam keretében hetente vagy akár naponta néhány percig megfelelően tornázunk, a nap hátralevő részében pedig figyelmen kívül hagyjuk az egészséges gerinc követelményeinek megfelelő mozgásformák törvényszerűségeit.
A gerinc tehermentesítése tulajdonképpen igen egyszerűen megszünteti a hátfájást, csak rajtunk múlik, hogy hajlandók vagyunk-e mindennapi életünket a gerincet károsító mozgások, testhelyzetek szempontjából megvizsgálni, és ennek megfelelően szokásainkon változtatni.
A helyes állás:
Bevezetésképpen végezzünk el egy egyszerű gyakorlatot:
Álljunk lazán, enyhén hajlított térddel, támaszkodás nélkül. Próbáljuk megfigyelni, hogy mindkét lábunkat egyformán terheljük-e és izmainkban érzünk-e valahol feszültséget. Lassan döntsük testünket előre, hátra majd jobbra és balra, s közben érezni fogjuk, hogy testünk melyik részén keletkezik izomfeszültség. Próbáljuk megtalálni a legstabilabb helyzetet. Jól érzékelhető, hogy a testhelyzet megváltoztatásával már nem könnyű a stabil helyzet megtartása, s ehhez aktív izommunka szükséges. Ez a jelenség könnyen magyarázható: minden testnek van egy súlypontja, amely pontban a test akár felfüggesztett, akár alátámasztott, egyensúlyban van, és csak akkor mozdul vagy fordul el az elméleti súlypontból vagy az ezen függőlegesen áthaladó tengelyvonalból, ha kívülről erőbehatás éri.
A különböző testhelyzetekben a súlypont helyzete is változik. Egyenes álláskor a súlypont kb. a köldök magasságában helyezkedik el, néhány centiméterre a gerinc előtt. Ez átlagérték, amelyet számos tényező befolyásol (pl. alkat, életkor, nem, stb.) A függőleges testtengely vonala egyenes állásnál a váll-, csípő-, térd- és bokaízületeken halad át és az állófelszín közepére esik.
Ha ebből a„biztos„ állásból kissé előrehajlunk, azonnal olyan erőhatások lépnek fel, amelyek a testet lefelé húzzák.
Ahhoz, hogy ne essünk előre, izomzatunk egy részét meg kell feszíteni, a külső erőknek egyfajta belső kiegyenlítésképpen.
Az egyenes állás „labilis” egyensúlyi helyzetet jelent, ami azt jelenti, hogy a tartóizomzat a lehető leggazdaságosabban dolgozik, és akkor a belső és külső erők is egyensúlyban vannak. Azért nevezzük „labilisnak„ ezt az egyensúlyi állapotot, mert a testnek és ezáltal a súlypontnak a legkisebb elmozdulása is elegendő ahhoz, hogy a test a keletkező forgatónyomaték hatására az egyensúlyi helyzetből kimozduljon. Az, hogy az embernek a szoborral ellentétben energiára van szüksége, az ember anatómiai-élettani adottságaival magyarázható: a Föld vonzási erejének legyőzéséhez az izomzatnak állandó erőegyensúlyt kell létrehoznia, hogy a testet folyamatosan egyensúlyhelyzetben tudja tartani.
